Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: Kossuth Ferenc szövegkiadási gyakorlatához. Kossuth Lajos Iratai VIII. kötetének példáján III/773
Tóth-Barbalics Veronika Kossuth Lajos Iratai VIII. kötetének példáján Röviddel az 1872-es országgyűlési választások előtt, 1872. május 18-án Kossuth Lajos levélben fogalmazta meg véleményét a Balközép vezére, Tisza Kálmán képviselői „számadó beszédéről" és a 48-as Párt választási taktikájáról. A 48-as Párt elnökének, Irányi Dánielnek írt válaszlevél egy hosszabb részlete, Kossuth számos más 1867 utáni leveléhez hasonló módon, néhány nap múlva megjelent a szélsőbal országos lapjában, a Magyar Újságban, majd ezt követően több fővárosi és vidéki sajtótermékben. A levelet 1900-ban közölte Kossuth Lajos iratainak Kossuth Ferenc szerkesztésében megjelent VIII. kötete is. A Kossuth Ferenc által megjelentetett szövegben több eltérés található a kézirathoz, illetve a sajtóban napvilágot látott szöveghez képest, a címzett személyétől (Irányi helyett Helfy Ignác) egyes szavakon át kihagyásokig, illetve betoldásokig. Az eltérések ezen szembetűnő sokasága indított arra, hogy közelebbről megvizsgáljam, miként járt el Kossuth Ferenc apja iratainak kiadása során. Mint ismeretes, Kossuth Lajos életművének mindmáig legátfogóbb kiadása a Kossuth Lajos iratai című, 1880 és 1913 között megjelent 13 kötetes munka. A mű első három kötetének (Irataim az emigráczióból címmel) még maga Kossuth Lajos végezte összeállítását és sajtó alá rendezését (utóbbiban Helfy Ignác segítette), a IV és V kötet anyagát Helfy Ignác válogatta és gondozta, a további nyolc kötet címlapján pedig Kossuth Ferenc szerepel szerkesztőként. Vas György 1913-ban az Iratok utolsó két, Kossuth 1841-tól 1848. október 30-ig megjelent hírlapi cikkeit magában foglaló kötetéről írt recenziójában a köteteket „a magyar történet és politika számára" tárgyukat tekintve „nélkülözhetetlennek" tartotta, sajtó alá rendezésükkel kapcsolatban azonban több hiányosságot is felrótt Kossuth Ferencnek: „Ily gyűjteményes kiadásnak azonban a czikkeket 1. úgy kell közölnie, a mint azok megjelentek, 2. némi magyarázatot is kell adnia útmutatóul (különösen akkor, ha a czikkek közlése az eredeti helytől eltér), 3. meg kell jelölnie a helyet és időt pontosan, a hol és a mikor a czikkek megjelentek és 4. lehetőleg teljesnek kell lennie."1 Szekfű Gyula mintegy negyven évvel későbbi, az öreg Kossuthról szóló nagy tanulmányában, amely az Iratok kiadásával is foglalkozott, ugyancsak elmarasztalóan írt Kossuth Ferenc forráskiadói és szerkesztői munkájáról: „Kossuth Ferencről nem lehet elmondani, hogy szorgalmas lett volna atyja halála után. A VI. kötetben 1866-ra vonatkozó leveleket adott ki, s bevezetésül megír-1 Vas György: Kossuth Lajos hírlapi cikkei. Történeti Szemle 2. (1913) 415-421. 415.