Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
kat. Közöttük találkozhatunk jól ismert személyekkel, akiknek hosszan tartó bizalmas viszonyát az államrendőrséggel már feltárta a történeti szakirodalom (Gelich Richárd, Szekulics István, Buda Sándor, Wargha István), s ismeretleneket, akik mind ez ideig sikeresen húzódtak meg a háttérben. Ugyanezen összeírás árulkodik arról is, hogy a bécsi bizalmi levelezők között szerepel Ludasi (Gans) Mór is, aki Bécsben élő újságíróként a magyar ókonzervatívok bizalmi embere volt, s két magyarországi minisztériumi levelezővel is közvetlenül ő tartotta a kapcsolatot. Az 1867-ben számbavett, az adott pillanatban aktív alkalmazásban álló levelezők mellett azonban a fennmaradt nyilvántartások alapján megnevezhetünk még további személyeket, akik az 1860-1867 közötti időszakban valamiféle bizalmi kapcsolatba kerültek a minisztériummal. Sajnos a róluk fennmaradt adatok azonban meglehetősen mozaikszerűek, nem nyújtanak pontos képet arról, meddig állt fenn a kapcsolat és milyen intenzitással. E személyek listáját szintén közöljük a függelékben. A provizórium időszakában az 1860-1861-es nagyobb megrázkódtatás után a magyarországi rendőrségi szervezet, s azon belül az államrendőrségi információszerzés hálózata újra visszazökkent a korábbi rendes kerékvágásba. Mennyire működött hatékonyan ez az információs rendszer? Az összmérleg nem mutat kedvezőtlen képet a rendőrség hatékonyságáról, hiszen az évtized politikai-katonai szervezkedései sorra lelepleződtek vagy spontán feljelentések (mint például a Jámbor Endre-féle szervezkedés esetében) vagy beépült rendőrségi informátorok (Beniczky-Nedeczky-féle szervezkedés) tevékenységének folytán; ráadásul az informátorok túlnyomó többsége fedve maradt a közvélemény előtt, habár néhányakról — amint arról már szót ejtettünk — egyesek suttogták már az igazságot.10 5 Az egyes kivételektől eltekintve azonban — úgy tűnik — a rendőri szervek sikeresen védték informátoraikat. A Pest-Budán 1860-1861-ben, majd 1867 tavaszán keringő apokrif besúgólistákon nem találkozunk a hivatalos nyilvántartásokban szereplő személyek neveivel. Ugyanakkor persze egyáltalán nem volt mindenható és mindentudó ez a rendőrség sem, sőt némely esetben egyenesen rosszul informált volt. 1862 tavaszán Worafka bécsi megbízásra jelenti például, hogy az emigráns Gál Sándor 1857-ben Magyarországra hazatért felesége, Gál Polixéna teljes visszavonultságban él Pesten, kerül minden politikai jellegű érintkezést. Ma már azonban 100 Az eddig említett példákon kívül említhetjük még Gelich Richárd nevét is. Worafka például 1867. január 2-án arról számol be, hogy Mórocz István, a Gazdasági Egyesület titkára pesti bélyegzővel ellátott anonim fenyegetőlevelet kapott, mely szerint Mórocz „titoknoka, azaz spiclije" a „zsarnok kormánynak", s ezért nyilvános huszonöt botütéssel fenyegetik „bitang Gelics cimborájá"-val együtt. HHStA, IB, BM 20/1867. De elképzelhető, hogy Gelich rossz híre közvetlenül annak volt köszönhető, hogy 1866 nyarán elterjedt, ő, Csermelyi ezredes és Gergye Gábor volt honvéd főhadnagy felajánlották katonai szolgálataikat az osztrákoknak a porosz-osztrák háború idején. Vö. Tanárky Gyula naplója (1849-1866). S.a.r. Koltay-Kastner Jenő. Budapest, 1961. 339.
