Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
nősen óvatosan járt el velük kapcsolatban. Ahogy egyik 1867. tavaszi jelentéséből kiderül, kerülte velük az írásbeli kapcsolattartást, általában szóban referáltak neki, csak két konfidens küldött néha-néha írásbeli jelentéseket (Jager, Ullmann - fedőnevek). A tíz állandó alkalmazottból hatan (Bauer Friederika, Madarász Edm., Martin L., Rummel J., Széki Kari, Ullmann C. - fedőnevek) megígértették vele, hogy engedélyük nélkül senki előtt sem fedheti fel kilétüket, ezért a rendőrigazgatóság alkalmazottjai sem ismerik őket. A fennmaradó négynél (Borhi, Jager, Illés, Muth - fedőnevek) is csak a Worafka elnöki irodájában dolgozó két alkalmazott, Klemens Hiller és Josef Csechall biztosok tudhattak valamit a rendőrséggel való kapcsolatukról. A titoktartást olyannyira betartotta Worafka, hogy a rendőrminiszternek küldött jelentéseiben sem fedte fel őket mind. 1866-os összeírás egyébként sem maradt fenn a fővárosi informátorokról (vagy legalábbis nem sikerűt nyomára bukkanni), az 1867-es összeírásból pedig a következő információk deríthetők ki: Worafka tíz többé-kevésbé állandóan alkalmazott konfidense mellett voltak még mások is, akiket egy-egy konkrét feladatra alkalmazott, de mivel szerinte ezek egyike sem lenne alkalmas a bécsi minisztérium levelezői posztjára, rájuk sajnos egyáltalán nem tér ki 1867. tavaszi jelentésében.87 A tíz állandó alkalmazottról a jelentésében foglalt információkat a függelékben közöljük. Mivel azonban közülük csak hatan nyilatkoztak az esetleges jövőbeli bizalmas levelezői viszonyról — s mindannyian pozitíven — Worafka lényegében csak hátukról közöl részletesebb adatokat. Közülük is csak kettőt nevez meg (Julius Beermann, Karl Czappel), a fennmaradók közül más források alapján sajnos csak egy személyt tudunk egyértelműen azonosítani (Pethes Antal) s egy továbbit valószínűsíteni (Balogh Viktor88 ). Az 1867. tavaszi kimutatásban szereplők mellett azonban a megelőző évek egy-egy rendőrségi ügye kapcsán fény deríthető további informátorok kilétére is. Feltűnik az aktákban a „Magyar" nevű ügynök - ő Kovács-Hamvai Imre, akit még Joseph Protmann vett alkalmazásba 1860. január elején: akkor 29 éves, katolikus, nőtlen, irodalmár. 1848 előtt a gratzi kadétiskola növendéke, 1848-ban honvéd főhadnagy, majd Nagyszombat mellett fogságba esett, és az észak-itáliai frontra küldték. Megszökött és a Manin vezette lázadó Velence katonai szolgálatába állt. A velencei felkelés leverése után Görögországba és Törökországba szökött, ahonnan 1852-ben az uralkodó engedélyével tért haza. Ezután évekig Somogy megyében tartózkodott, 1858-ben költözött Pestre, ahol a Szabó Alajos által szerkesztett Magyar Néplap munkatársa. Honoráriumot teljesítménye szerint kapott.89 Worafka őt találta egyedül használhatónak előd-87 Worafka jelentése Beusthoz, Pest, 1867. márc. 5. (német nyelvű) HHStA, IB, BM 1230/1867. 88 Balogh Viktor neve az államrendőrség bécsi nyilvántartásában bukkan fel mint olyan személyé, akit 1867. szeptember elejétől alkalmaztak központi levelezőként, s aki korábban a pesti rendőrigazgató szolgálatában állt: a barsi híres ellenzéki követ, Balogh János fia, volt cs. huszártiszt, honvéd hadseregben szolgált, emigráns, majd hazatért. „Entlassene Konfidenten". HHStA, IB, Annexe, Kt. 21. 89 Protmann jelentése Thierry rendőrmioniszterhez, Pest, 1860. jan. 3. HHStA, IB, BM 26/1860. „Magyar" ügynök tevékenységét a személy azonosítása nélkül említi: Sebess Dénes: Két Magyarország 138, Kovács Imréről lásd: Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Budapest 1998. 2. köt. 282.
