Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727

többel honorálta konfidensei tevékenységét). Éppen jórészt hivatalnoki állásuk vagy hivatalnoki múltjuk következtében igen csak kérdéses, mennyire lehettek tit­kolt információk gyűjtőiként hatékonyak, bár — mint a függelékből látható — közvetlen (rendőr)főnökeik jórészt elégedettek voltak tevékenységükkel. Arról, hogy a rendőrigazgatók milyen módszerekkel toborozták titkos mun­katársaikat, nem sokat tudunk. Feltételezhető azonban, hogy az önként jelent­kezők aránya túlnyomó volt, Worafka például 1861 nyarán beszámol arról felet­teseinek, hogy tizennyolc hivatali hónapja alatt tíz személy, jobbára tisztviselők ajánlották fel neki szolgálataikat, amit ő a nyomorúságos hivatalnoki fizetéssel magyarázott, de nem élt az ajánlatokkal.7 2 Néha mindenesetre igen regényes módon igyekeztek az önként jelentkezők kapcsolatba lépni a rendőrséggel. 1864 elején például a nagyváradi rendőrigazgatóság egyik biztosa postán egy névte­len levelet kapott tasnádi postabélyegzővel. A levélíró elmondta, hogy Borsod, Heves, Bihar, Zemplén, Szabolcs, Kraszna és Közép-Szolnok megyékben „igen nagy ösmeretségben van a földesúri osztállyal és két megyében a mágnásokkal is", s ha „titkos rendőrre" van szükség, ő ajánlkozik, ha „a magas kormány is -méltólag jutalmazná e nyaktörő és életveszélyes pályát". Azt kéri, hogy a Politi­kai Újdonságok című lapban hirdessenek, ha elfogadják ajánlatát ekképpen, „Gy. úrnak Borsodba (vagy pedig a Borsod el is maradhat), az Ön által tudakolt pálya ilyen és ilyen évi díjjal van összekötve", s akkor személyesen is jelentke­zik majd. Sokat mondó, hogy Prenninger nagyváradi helyettes rendőrigazgató továbbküldi levelét, s láthatóan nem zárkózna el a kapcsolatfelvétel elől, de Pálffy helytartó nemet mond, inkább utasítja Worafkát, vizsgálja meg a kéz­írást, nem azonosítható-e valamely elfogott forradalmi levél, kiáltvány, stb. le­jegyzőjének kézírásával. A nyomozás azonban eredménytelenül zárult.7 3 Előfordult az is, hogy nem a rendőri hatóságoknál jelentkeztek önkénte­sek. 1861 decemberében például az államminisztérium jelezte, hogy latin nyel­vű iratban „egyénekről és a közhangulatról szóló bizalmas jelentések tételére" ajánlkozott Jaromisz Antal almási (Bereg megye) görög-katolikus plébános. De az iratokban nincs nyoma, hogy tudomásulvételen túl bármi is történt volna.7 4 A rendőrigazgatók mindenesetre — ahogy korábban is — arról panasz­kodtak. hogy nincs elég használható informátoruk. Prenninger is úgy nyilatko­zott, hogy a lakosság ellenséges beállítottsága miatt „megbízható bizalmi sze­mélyekre csak úgy lehet valamelyest szert tenni, ha egy ügyes rendőrtisztvise­lőt vagy egy megbízható ügynököt kiküld a megyékbe", de ez jóval magasabb költségekkel jár, mint állandó helyi informátor alkalmazása.7 5 Azaz egy-egy Worafka jelentése Mecséryhez, Pest, 1861. júl. 25. és Mecséry levélfogalmazványa Woraf­kához, Bécs, 1861. aug. 1. (német nyelvűek) HHStA, IB, BM 59/1861. 73 Prenninger jelentése a helytartótanács elnökségéhez, Nagyvárad, 1864. febr. 4, Pálffy Mór levélfogalmazványa Prenningerhez (saját kezéhez), Buda, 1864. febr. 13. (német nyelvűek) MOL D 191 1635.IV1864. '4 Aktafeljegyzés, mellékelve Jaromisz Antal levele az államminisztériumhoz, Almás, 1861. dec. 1. MOL D 185 1861:950. 75 „... es könnte die Aquisition verläßlicher Vertrauenspersonen, nur durch Absendung eines fähi­gen Polizeibeamten oder verläßlichen Agenten in die Komitate einigermaßen ermöglicht werden..." Frenninger jelentése a helytartótanács elnökségéhez, Nagyvárad, 1862. febr. 13. (német nelvű) MOL D 191 565.IV1862.

Next

/
Oldalképek
Tartalom