Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
többel honorálta konfidensei tevékenységét). Éppen jórészt hivatalnoki állásuk vagy hivatalnoki múltjuk következtében igen csak kérdéses, mennyire lehettek titkolt információk gyűjtőiként hatékonyak, bár — mint a függelékből látható — közvetlen (rendőr)főnökeik jórészt elégedettek voltak tevékenységükkel. Arról, hogy a rendőrigazgatók milyen módszerekkel toborozták titkos munkatársaikat, nem sokat tudunk. Feltételezhető azonban, hogy az önként jelentkezők aránya túlnyomó volt, Worafka például 1861 nyarán beszámol arról feletteseinek, hogy tizennyolc hivatali hónapja alatt tíz személy, jobbára tisztviselők ajánlották fel neki szolgálataikat, amit ő a nyomorúságos hivatalnoki fizetéssel magyarázott, de nem élt az ajánlatokkal.7 2 Néha mindenesetre igen regényes módon igyekeztek az önként jelentkezők kapcsolatba lépni a rendőrséggel. 1864 elején például a nagyváradi rendőrigazgatóság egyik biztosa postán egy névtelen levelet kapott tasnádi postabélyegzővel. A levélíró elmondta, hogy Borsod, Heves, Bihar, Zemplén, Szabolcs, Kraszna és Közép-Szolnok megyékben „igen nagy ösmeretségben van a földesúri osztállyal és két megyében a mágnásokkal is", s ha „titkos rendőrre" van szükség, ő ajánlkozik, ha „a magas kormány is -méltólag jutalmazná e nyaktörő és életveszélyes pályát". Azt kéri, hogy a Politikai Újdonságok című lapban hirdessenek, ha elfogadják ajánlatát ekképpen, „Gy. úrnak Borsodba (vagy pedig a Borsod el is maradhat), az Ön által tudakolt pálya ilyen és ilyen évi díjjal van összekötve", s akkor személyesen is jelentkezik majd. Sokat mondó, hogy Prenninger nagyváradi helyettes rendőrigazgató továbbküldi levelét, s láthatóan nem zárkózna el a kapcsolatfelvétel elől, de Pálffy helytartó nemet mond, inkább utasítja Worafkát, vizsgálja meg a kézírást, nem azonosítható-e valamely elfogott forradalmi levél, kiáltvány, stb. lejegyzőjének kézírásával. A nyomozás azonban eredménytelenül zárult.7 3 Előfordult az is, hogy nem a rendőri hatóságoknál jelentkeztek önkéntesek. 1861 decemberében például az államminisztérium jelezte, hogy latin nyelvű iratban „egyénekről és a közhangulatról szóló bizalmas jelentések tételére" ajánlkozott Jaromisz Antal almási (Bereg megye) görög-katolikus plébános. De az iratokban nincs nyoma, hogy tudomásulvételen túl bármi is történt volna.7 4 A rendőrigazgatók mindenesetre — ahogy korábban is — arról panaszkodtak. hogy nincs elég használható informátoruk. Prenninger is úgy nyilatkozott, hogy a lakosság ellenséges beállítottsága miatt „megbízható bizalmi személyekre csak úgy lehet valamelyest szert tenni, ha egy ügyes rendőrtisztviselőt vagy egy megbízható ügynököt kiküld a megyékbe", de ez jóval magasabb költségekkel jár, mint állandó helyi informátor alkalmazása.7 5 Azaz egy-egy Worafka jelentése Mecséryhez, Pest, 1861. júl. 25. és Mecséry levélfogalmazványa Worafkához, Bécs, 1861. aug. 1. (német nyelvűek) HHStA, IB, BM 59/1861. 73 Prenninger jelentése a helytartótanács elnökségéhez, Nagyvárad, 1864. febr. 4, Pálffy Mór levélfogalmazványa Prenningerhez (saját kezéhez), Buda, 1864. febr. 13. (német nyelvűek) MOL D 191 1635.IV1864. '4 Aktafeljegyzés, mellékelve Jaromisz Antal levele az államminisztériumhoz, Almás, 1861. dec. 1. MOL D 185 1861:950. 75 „... es könnte die Aquisition verläßlicher Vertrauenspersonen, nur durch Absendung eines fähigen Polizeibeamten oder verläßlichen Agenten in die Komitate einigermaßen ermöglicht werden..." Frenninger jelentése a helytartótanács elnökségéhez, Nagyvárad, 1862. febr. 13. (német nelvű) MOL D 191 565.IV1862.
