Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
mátoraikról a rendőri szerveknek sem volt semmiféle tudomásuk. 1863 őszén például a temesvári rendőrigazgató „Guido" nevű informátora, Jakob Campi jelentette, hogy Újvidék környékén Alexander Popovits, a szerb vicclap, a „Gomaraz" egykori szerkesztője nyíltan azzal dicsekszik, hogy a kormány titkos ügynöke, ebbeli minőségében Szerbiában is járt, s bécsi, valamint pesti útjait bőkezűen fizetik. Campi szerint az iszákos Popovitsnak valóban van pénze és valóban sokat utazik. A rendőrminisztérium is tanácstalan volt azonban, aztán az ügyről értesítették a hadügyminisztériumot, mondván, talán valamely katonai hatóság alkalmazza az indiszkrét ügynököt.48 Továbbá a pénzügyi hatóságok egyes alkalmazottjai is küldözgettek bizalmas jelentéseket a pénzügyminiszterhez — nem meglepő ez, hiszen, mint látni fogjuk, a rendőr informátorok között is szép számmal szerepeltek pénzügyőrök, és így tovább —, aki aztán továbbította azokat a rendőrminiszterhez, az pedig a kancellárián keresztül a helytartóhoz. Ezen túlmenően 1863 nyarán Forgách kancellár is kísérletet tett arra, hogy a rendőrségi hivatásszerű informátorok hálózata mellett saját nem hivatalos információs rendszert hívjon életre. Arra hívja fel a helytartót helyettesítő Privitzer István helytartótanácsost, hogy a megyei kormányzók közül hívja össze azokat, akikben a leginkább megbízik, s „más bizalmat érdemlő egyénekkel" együtt szólítsa fel őket információik folyamatos továbbítására — ahogy majd Privitzer körlevelében fogalmaz — a „forradalmi fondorlatok erélyes, és ha lehet, föl nem tűnő módoni elnyomása" érdekében. Privitzer összeállítja a bizalmi férfiak listáját és bemutatja Forgáchnak (jellemző módon maga a lista az aktához csatoltan nem maradt fenn), s felszólítja őket, hogy alkalmanként „bizalmasan", akár egyszerű magánlevél formájában közöljék vele észrevételeiket. A körlevél végén hozzáteszi mindehhez: „Szíves tudósításai által igen lekötelezendi a kormányt, amelynek nevében ezúttal még csak azt kívánom itt megjegyezni, hogy ezen bizalmas tudósítások elnöki irodámban a legnagyobb őrizet alatt fognak tartatni, s habár azok tartalma s iránya csak nyíltan bevallható kormányszenves érzületéről s jelleméről tanúskodand, mégis gondoskodni fogok, hogy azok tudta s beleegyezte nélkül nyilvános tárgyalásokra ne használtathassanak." S hogy ez valami elégedetlenséget takar a rendőrigazgatók által szolgáltatott információk tekintetében, mutatja, hogy ezzel egyidőben a helytartó nevében felhívták a rendőrigazgatók figyelmét arra, hogy szükséges, hogy az országos kormányzatot „minden [...] eseményről és jelenségről folyamatosan tájékoztassák."4 9 Nem tudjuk, mennyire működött aztán ez a külön információs csatorna, de egyes konkrét ügyekben bizonyíthatóan igyekeztek a megyei vezetők helyi bizalmi embereit információszerzésre és továbbításra használni. 1864 márciusában a Beniczky Lajos-Nedeczky István-féle szervezkedés felderítése kapcsán például Pálffy utasítja a megyei és kerületi kormányzókat, valamint Pest és Buda főpolgármeste-48 Leiser temesvári rendőrigazgató jelentése, Temesvár, 1863. nov. 5. és Mecséry átiratfogalmazványa a hadügyminiszterhez, Bécs, 1863. nov. 12. (német nyelvűek) HHStA, IB, BM 10 209/1863. 49 „...die Landesregierung über alle hierauf abzielenden Vorfallenheiten und Erscheinungen in steter Kenntniß erhalten werde." Forgách levélfogalmazványa Privitzer Istvánhoz, Bécs, 1863. jún. 12., Privitzer jelentése Forgáchhoz, 1863. jún. 22. MOL D 186 Magyar kir. udvari kancellária, elnöki titkos iratok, 1863:2, 1863:5.
