Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
őri hatóságok vezetői, hogy csak megbízható informátorok útján láthatják el feladataikat.3 8 Mecséry már említett, 1862. január 17-i utasítása a rendőrigazgatók számára előírta minden megyeközpontban legalább egy „bizalmi" — ahogy a soproni rendőrigazgató nevezte, „államrendőrségi funkcionáriusok (egyfajta megyei rendőri államügyészek)" — megnyerését, mindenekelőtt a rendelkezési állományban lévő magyar tisztviselők között látta lehetségesnek a toborzást. Legsürgetőbb feladatként pedig részletes, minden személyre kiterjedő jelentést kért az új megyei tisztikarok személyi állományáról. S bár nagyvonalakban értesítette Pálffyt a rendőrigazgatókhoz intézett utasításáról, a rendőrigazgatókat figyelmeztette: csak „általában véve" („im Allgemeinen") adott a helytartónak felvilágosítást, a részletek — mindenekelőtt a tisztviselőkről való adatgyűjtés — csak a rendőrigazgatók személyes tudomására tartozik, azaz arról hallgassanak.39 Négy rendőrigazgató is felhívta a miniszter figyelmét a konfidenstoborzás nehézségeire. Cihlarz soproni rendőrigazgató szerint tizenkét évi magyarországi szolgálatának tapasztalata szerint magyar nemzetiségű alkalmas személy alig-alig vállalkozik még rendőrhivatalnoki posztra is, nemhogy informátorságra, s 1860 októbere óta még inkább ez a helyzet. Azt javasolta, hogy minden rendőrigazgatóval közöljék a minisztériumban, illetve a csendőrség bécsi főparancsnokságán található névsorok alapján, hogy rendőri körzetükön belül kik teljesítettek 1848 előtt rendőrségi bizalmi szolgálatokat, illetve kiket alkalmaztak ilyen célra a csendőrhatóságok 1849 után. A rendőrigazgatóság egyetlen magyar nemzetiségű biztosát, Szakonyi Józsefet azonnal ki akarta küldeni a megyékbe „toborzás" végett. Prenninger nagyváradi helyettes igazgató és Leiser temesvári rendőrigazgató is megerősítette, hogy a közigazgatási hatóságoktól nem lehet együttműködést várni, azok negligálják a rendőrséget. Prenninger helyzetét az is nehezítette, hogy elődje, Michael Maschek, aki 1861-ben távozott posztjáról, semmiféle feljegyzést nem hagyott hivatali utódja számára az általa alkalmazott bizalmiakról. Podolsky pozsonyi rendőrigazgató pedig a megbízható rendelkezési állományú hivatalnokok hiányáról panaszkodott. Mecséry méltányolta a nehézségeket, óvott a sietéstől és kapkodástól. Azt persze visszautasította, hogy bármiféle központi listákat közöljenek, de mint írta, az ellen nem volt kifogása, hogy a rendőrigazgatók a körzetükben személyes ismeretség alapján csendőrtiszteket megkérdezzenek, van-e használható régi konfidensük.40 Ahogy arról már szó esett, a rendőri szervek közvetlen felügyeletét újra a magyarországi első számú vezető, a helytartó látta el. A helytartótanácsi iratanyagban ennek megfelelően újra feltűnnek az elszámolások a bizalmi pénzek-38 „... jede Berührung mit dem Publikum, jeden Einfluß auf dasselbe, und sonach jeden Anhaltspunkt zu einer ersprießlichen Handhabung der Staatspolizei verloren..." Prenninger jelentése a helytartótanács elnökségéhez, Nagyvárad, 1862. febr. 13. (német nyelvű) MOL D 191 565.IV1862. 39 Mecséry levélfogalmazványa a rendőrigazgatókhoz, Bécs, 1862. jan. 17. és Cihlarz soproni rendőrigazgató jelentése Mecséryhez, Sopron, 1862. jan. 22. HHStA, IB, BM 292/1862. 40 Cihlarz jelentése Mecséiyhez, Sopron, 1862. jan. 22., Prenninger jelentése Mecséryhez, Nagyvárad, 1862. febr. 1, Leiser jelentése Mecséryhez, Temesvár, 1862. febr. 14, Podolsky jelentése Mecséryhez, Pozsony, 1862. febr. 28, Mecséry levélfogalmazványa Cihlarzhoz, Bécs, 1862. jan. 28. HHStA, IB, BM 292/1862.
