Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
Gyors döntést sürgetett Pálffy ez alkalommal is. Röviden reagált Forgách odavetett megjegyzésére a rendőri szervezet teljes feloszlatásával kapcsolatosan. Kifejtette, ő csak abban az esetben értene egyet ezzel, ha „a jelenlegi kétséges viszonyok biztos alapon elintézve lennének, és a törvényhatóságok részéről túlcsapongásoktól tartani nem lehetne", ami azonban most nem biztosítható, tette hozzá gyorsan. S rendőrségre akkor is szükség lenne, legfeljebb „magyar rendőrségre". Ennek bizonyítékaként csatolta Majláth György főtárnokmester 1861. április 9-i, Vay grófhoz intézett előterjesztésének másolatát is Forgách számára.6 1862 folyamán aztán Pálffy több alkalommal is sürgette a kancellárnál az általános szabályozást valamely rendőrigazgató konkrét panasza kapcsán, de érdemi választ nem kapott, mivel Forgách is mindhiába sürgette a rendőrminisztériumot.7 Az újra és újra jelentkező panaszok nyomán aztán 1863 tavaszán Pálffy lépésre szánta el magát: miközben elvben fenntartotta az előző évi januári előterjesztésében foglaltakat a színházak felügyeletéről, a végleges rendezésig érvényesíteni kívánta az 1850-es színházi törvény rendelkezéseit, azaz ott is vissza kívánta szerezni a rendőri hatóságok befolyását, ahol tettleg az elmúlt években a felügyelet már teljes egészében a városi kapitányságokhoz került. Erről kikérte előzetesen Forgách kancellár véleményét, aki viszont Mecséry miniszterhez fordult. Mecséry kifejtette, hogy szerinte az októberi diploma nem hatálytalanította az 1850. évi színházi rendszabályt, ezért ehhez kellene tartani magukat, s egyáltalán nem mutatott készséget a színházi ügy kiengedésére a rendőri szervek hatásköréből. Érthető módon támogatta viszont Pálffy javaslatait az ideiglenes szabályozásra, ami valójában a fennálló viszonyokhoz képest a rendőrségi ellenőrzés megerősítését vetítette elő. Forgách végül megállapodott Mecséryvel, s ennek nyomán Pálffy 1863. március 23-án rendeletet adott ki, mely szerint a helytartótanács elnöksége adja ki az engedélyt új színdarabok bemutatására, de előtte a rendőri hatóságok véleményét meghallgatják; a rendőri szervek az előadások felett is felügyeletet gyakorolnak, hogy „...az engedélyezett színdarabok előadása, a hatósági engedéllyel megegyezőleg eszközöltetvén, a színbehozatal- és öltözetre nézve megütközésre okot ne szolgáltasson", ahogy hozzájuk tartozott „...az ez utóbbi tekintetekben tapasztalt rögtönzésbeli túlcsapongások vagy a színdarabok helybenhagyott szövegének szántszándékos mellőzése miatti büntetések meghatározása" is. Forgách továbbra is hangsúlyozta azonban, hogy a végleges rendezésnél a Pálffy 1862. januári előterjesztésében foglaltakat fogja ő maga is támogatni.8 6 Pálffy Mór jelentésfogalmazványa Forgách Antalnak, Buda, 1862. jan. 10. MOL D 191 794.IV1962. 7 Pálffy 1862. február 27-én jelenti Forgáchnak, hogy a pozsonyi rendőrigazgató kéri, hogy az idegenek nyilvántartását újra a rendőrigazgatóságra ruházzák. Március 26-án arról jelent, hogy a pesti rendőrigazgató sürgeti, hogy a színházi felügyeletben végleges utasítás szülessen. Április 11-én beszámol arról, hogy a soproni rendőrigazgató is sürgeti a rendezést. Itt az 1861-ben eltávolított császári sast a „k.k. Polizei Direktion" kiírással együtt visszahelyezték az épületre, ami ellen tiltakozott a városi hatóság. Decemberben ismét a soproni igazgatóság bajait jelezte a színházi felügyeletet illetően. E kérdésekben az ügyeket mind ad acta tették, várván a kancellár (és a rendőrminiszter) döntését. MOL D 191 794.IV1862.; Sopron város tanácsának beadványa a helytartótanács elnökségéhez, Sopron, 1862. máj. 19. MOL D 191 1862:16 995. 8 Pálffy Mór jelentése Forgáchhoz, Buda, 1863. jan. 2. MOL D 185 M. kir. udvari kancellária, elnöki íratok 1863:22.; Mecséry rendőrminiszter átirata Forgách Antalhoz, Bécs, 1863. jan. 25. MOL
