Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697

hosszabb időre külföldön kell maradnia, ráadásul otthoni követeléseit nem tud­ta behajtani, felesége birtokait pedig adó és illeték fejében lefoglalták az oszt­rák hatóságok. Ugyanakkor sok pénzébe került két fiának taníttatása.9 4 Korábban az is felmerült, hogy Szilágyi Berlinbe utazik, és Kossuth nevé­ben tárgyalásokat kezd Bismarckkal, tekintettel az esetleges porosz-osztrák háborúra.9 5 A porosz kormánnyal való kapcsolatfelvételt több levelében sürget­te Szilágyi is.9 6 A volt kormányzó azonban csak azután tartotta volna lehetsé­gesnek a berlini küldetést, ha a magyarországi függetlenségi politikusok is kép­viselőt küldenek a porosz kormányhoz. Erre azonban nem került sor. 1867 ele­jén Szilágyi azt is felvetette, hogy az olasz kormány diplomatájaként szívesen elutazna Bukarestbe, hogy az Al-Duna térségében segítse az újabb magyar sza­badságharc előkészítését. Kossuth ezt sem tartotta megoldhatónak, mert úgy látta, hogy az olasz kormány semmiképpen sem akar ellenséges viszonyba ke­rülni a bécsi udvarral.9 7 Szilágyi tehát egyelőre maradt Milánóban, és folytatta a „Negyvenkilencz" szerkesztését. Azt javasolta, hogy az ő országgyűlési visszapil­lantásait és Kossuth cikkét ne egyetlen számban közöljék, mert akkor az túl terjedelmes lenne. A második számba szánta saját írásait, a harmadikba pedig Kossuth cikkét. Javaslatát Kossuth elfogadta, így január közepe táján a máso­dik és a harmadik szám kinyomtatására is sor került.9 8 A második számot teljes egészében Szilágyinak a „Visszapillantás a képvi­selőház közelebbi üléseire" című, összesen tizenegy fejezetből álló cikke töltötte ki. A bevezető részben Szilágyi kijelentette, hogy a Deák-párt „csalás, vesztege­tés, erőszakoskodás" útján került többségbe, ez a többség azonban nem képvi­seli a „nemzet közvéleményét". Három árnyalatot különböztetett meg a legna­gyobb párton belül: „kiket a nemzet már 1849-ben a hazaárulók közé sorolt", de most a Deák-párthoz tartozóknak mondták magukat;9 9 „a kormány hivatalnoka­it";10 0 valamit a tulajdonképpeni Deák-pártot, amelynek tagjait Jószándokú, de mindenesetre kishitű" férfiaknak nevezte. A továbbiakban a december 1. és 6. közötti felirati vitát középpontjukba állító írások többsége a Deák-párt politiká­jával, illetve egyes Deák-párti politikusok — Deák Ferenc, Szentiványi Károly, Eötvös József, Horváth Boldizsár, Szentkirályi Mór, továbbá Somssich Pál —, beszédeivel foglalkozik, és igyekszik rávilágítani kiegyezés melletti érvelésük gyenge pontjaira. Szilágyi az említett politikusoknak nemcsak országgyűlési szónoklatait, hanem személyét is több estben bírálattal illette. Eötvösnek pél­dául felrótta, hogy 1848-ban ő volt a legelső, aki „megszökött" az országból, Szentkirályinak pedig 1849. február 4-i, Kossuthot „ocsmány módon rágalma-94 OSZK KT. Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1867. jan. 3. 95 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1866. okt. 18. (KLI VII. 149-155.) 96 OSZK KT. Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1866. okt. 15. (KLI VII. 144-149.), dec. 17. (KLI VII. 171-178.), 1867. jan. 3. 97 OSZK KT. Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1867. jan. 3.; uo. Kossuth-Szilágyi, 1867. jan. 13. 98 OSZK KT. Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1867. jan. 5.; uo. Kossuth-Szilágyi, 1867. jan. 7. Kossuth sajnálkozott, hogy így a decemberi számba nem került vezércikk. 99 Ide sorolta Apponyi Györgyöt és Szentkirályi Mórt. 100 Itt pedig Czebrián László császári és királyi kamarásnak, valamint a Helytartótanács má­sodelnökének, Bartal Györgynek a nevét említette meg példaként.

Next

/
Oldalképek
Tartalom