Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697

pán pedig a Helytartótanács elnökénél tiltakozott az eljárás, és különösen a képvi­selői mentelmi jog megsértése miatt. A vád egyébként az volt, hogy Maróthy és társai az országgyűlés összehívásakor a kormány elleni „szenvedélyes kifakadás­ra" akartak „alkalmat szolgáltatni", hogy megakadályozzák a kiegyezést.2 4 Az említett személyeknek és csoportoknak azonban biztosan semmi kö­zük sem volt a Csáky-Komáromy-féle comitéhez. A két egykori határozati párti képviselő ugyanis nem a szélsőballal, hanem a balközéppel tartott fenn kapcso­latokat. Komáromy, akit 1865 végén országgyűlési képviselővé választottak, 1866 első hónapjaiban igyekezett rávenni balközép párti politikustársait, hogy kedvező nemzetközi körülmények esetén nyújtsanak politikai támogatást az Ausztria elleni háborúhoz. Talán abban reménykedett, hogy a porosz-osztrák ellentét kiéleződése és a fegyveres összecsapás esélyének növekedése fel fogja bátorítani őket. Csáky, aki még az országgyűlés megnyitása előtt reményét fe­jezte ki, hogy Ghyczy Kálmán a képviselőház elnöke, Tisza Kálmán pedig alel­nöke lesz,2 5 nyilvánvalóan számított a balközép két vezérének segítségére is. A Vidacs-féle bizottmány 1866 júliusában Kossuthhoz küldött Gáspár nevű tagja is azt állította, hogy Komáromyék bíztak Ghyczy együttműködésében.2 6 Végül Komáromynak valószínűleg csak a balközép párt néhány fiatalabb tagját sikerült megnyernie. Közülük egy Éber Nándornak írott levelében név szerint is megemlítette Keglevich Béla és Ráday László grófokat.2 7 Mindez egy­bevág Klapka azon Csákyéktól szerzett értesülésével, amely szerint a bizott­mány tagjai 1866 első hónapjaiban kicserélődtek, és a régiek helyébe fiatalok jöttek.2 8 Ráday László a neves reformkori politikus, Ráday Gedeon fia volt. Keglevich Béla az 1850-es évek végén kapcsolódott be az arisztokrata társasági életbe, ahol hamar igen kedveltté vált. Állítólag azzal hívta fel magára a figyel­met, hogy rendkívül tehetségesen táncolta a csárdást, és népszerűvé tette az if­júság körében a magyar viseletet. 1860-ban feleségül vette a néhai miniszterel­nök, Batthyány Lajos lányát, ami növelte tekintélyét a nemzeti ellenzék körei­ben, ugyanakkor a rendőrség érdeklődését is maga után vonta. 1861-ben or­szággyűlési képviselő lett, és fiatal kora ellenére bizalmas viszonyt alakított ki a határozati vezérkar tagjaival. 1865-ben újra képviselővé választották.2 9 Egy nagyjából húsz évvel később keletkezett forrás szerint Komáromy kérte fel Keglevichet, hogy álljon az „elégedetlenek" élére, amit a fiatal gróf két feltétellel vállalt. Kizárta a Kossuthtal való együttműködést, a mozgalom célját pedig a külföldi fejlemények alakulásától függően kívánta meghatározni, tehát sem a függetlenség, sem a kiegyezés mellett nem akarta magát elkötelezni.3 0 24 MOL D 191. 1866: 5227. 25 MOL R 296. 11. t. Csáky-Komáromy, 1865. nov. 10. 26 Tanárky naplója i. m. 338-340. 27 MOL R 25. 1. t. Komáromy-Éber, 1866. dec. 28. 28 MOL R 90. 4420. Irányi-Kossuth, 1866. máj. 31. 29 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I-XIV Bp. 1891-1914. V 1336-1337. Keglevich Béla gróf (1833-1896) Kecskeméthy Aurél leírása szerint „szép szőke fiatalember" volt, „gazdag haj­fodrokkaV', emellett igen udvarias, „tiszta eszű" és szorgalmas ember. (Kákay Aranyos [Kecskeméthy Aurél]: Újabb árny- és fényképek. Pest 1866. 103-104.) vö.: Szinnyei, 1891-1914. V 1336-1337.; 30 Keglevichnek a Csáky-Komáromy-féle bizottmánnyal való együttműködéséről Somogyi Zsig­mondnak a „Magyarország főispánjainak albuma" című művében olvasható leírás. A művet 1889-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom