Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Papp Júlia: „...Nem csak karddal, hanem pennámmal is használni..." Adatok Agyagfalvi Goró Lajos (1786-1843) hadmérnök életrajzához és pályaképéhez III/673
— részletes ismertetést ígérve — közli, hogy a magyar tudós munkája már itthon, például a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőségében is megvásárolható.60 A Magyar Kurir recenzense kiemeli, hogy Goró adatait nem másodlagos forrásokból, hanem saját kutatásaiból merítette. A könyv beosztásának és az illusztrációknak ismertetése után a szerzőt a magyar nyelvű változat elkészítésére buzdítja.« 1826-ban Kazinczy Ferenc, aki — mint levelezéséből kiderül — Goró irodalmi tevékenységét 1810 óta (feltehetően az asperni csata emlékére írt költeménye megjelenése óta) figyelemmel kísérte, s aki 1824-ben személyesen is megismerkedett vele,6 2 kimerítő ismertetést jelentetett meg a „megbecsülhetetlen Munkáról".6 3 Horváth Elek Pompeji és Herculanum című 1832-es írásában is hivatkozik a „hazánkfia Agyagfalvi Goró Lajos" könyvében megjelent illusztrációkra, s sajnálkozva jegyzi meg: „Kár, hogy e' tudós világot érdeklő jeles mű' magyar születésű kiadója nem nemzeti nyelvét választá annak kiadására 's honfiainak dicsőségére!"64 Goró könyve külföldön is visszhangot keltett. Hormayr Archiv-ja már 1824 végén bemutatja a Goróról közölt életrajzban — s igen dicsérően — a művet.6 5 A Wiener Zeitschrift für Kunst, Literatur, Theater und Mode című folyóiratban egy B. D. monogramü szerző,66 a lipcsei Amalthea-ban pedig egy B. betűjelű recenzens, feltehetően a folyóirat szerkesztője, Carl August Böttiger ismertette Goró könyvét.67 Az Amalthea recenzense említést tesz Goró és Steinbüchel közös dalmáciai régészeti kutatómunkájáról, a vizsgálódás dátumát azonban ő is — bizonyára Hormayr Archiv-jának említett cikke nyomán — 1817-re teszi. A recenzens figyelemmel kísérte Goró nápolyi tudósításait is, egy korábbi helyen hivatkozik ugyanis az Archiv-ban megjelent két írására. Az itáliai régiséghamisítókkal foglalkozó cikkének (1824. 82. sz.) említése68 mellett egy ókori pompeji falfelirattal kapcsolatban Gorónak az Archiv 1825. 1. számában megjelent nápolyi tudósítását, illetve könyvének egy ábráját hozza példaként.69 da ausgegrabenen Kunstwerke und Denkmäler beschrieben werden von Georg Heinrich Martini, der Schule zu St. Nicolai Rector. Leipzig 1779.; Johann Heinrich Keerl: Ueber die Ruinen Herkulanums und Pompeji. Nebst einer Kurzen Beschreibung von den Schauspielen der alten Römer und Griechen. Mit Kupfern. Gotha 1791. 60 Tudományos Gyűjtemény 9. (1825:6) 127. 61 Magyar Kurir. 1825. II. 366-68. 62 VáczyJ.: Kazinczy i.m. 1898. VIII. 93., 1909. XIX. 161., 1910. XX. 68., 134., 152, 189., 1927. XXII. 409. 63 Felső-Magyarországi Minerva. 1826. 4. negyed. 977-983. 64 Társalkodó. 1832. 355. 65 Archiv für Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst 2. (1824) No. 149-150. 811-812. A könyv címlapján a megjelenés éveként — mint láttuk — 1825 van feltüntetve. 66 Wiener Zeitschrift für Kunst, Literatur, Theater und Mode. 1825. Zweites Quartel. No. 44. 12. April. 366-367. 67 Amalthea oder Museum der Kunstmythologie und bildlichen Alterthumskunde. Dritter Band. Leipzig 1825. 350-366. 68 Amalthea oder Museum der Kunstmythologie und bildlichen Alterthumskunde. Dritter Band. Leipzig. 1825. 333. 69 Amalthea oder Museum der Kunstmythologie und bildlichen Alterthumskunde. Dritter Band. Leipzig 1825. 341-342.
