Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Papp Júlia: „...Nem csak karddal, hanem pennámmal is használni..." Adatok Agyagfalvi Goró Lajos (1786-1843) hadmérnök életrajzához és pályaképéhez III/673
részt vettek a szolgálati helyeiken folyó térképészeti, várépítési vagy — mint például Pompejinél és Herkulaneumnál — régészeti munkálatokban. Mások szabadidejükben foglalkoztak képzőművészeti vagy régészeti emlékekkel - a 19. századból például több olyan magyar katonatisztet ismerünk, aki külföldi szolgálati helyéről útleírást jelentetett meg,2 régiségeket gyűjtött3 vagy alkalmi ásatást folytatott.4 Bár Goró Lajos régiségtani vizsgálódásait alapvetően szolgálati idején kívül, műkedvelőként végezte, az archeológiával, az építészettel és a történelemmel kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteit — mint látni fogjuk — szolgálati tevékenységében is több esetben az elvárhatót meghaladó mértékben hasznosította. Agyagfalvi Goró Lajos neve és tevékenysége Magyarországon a 20. század első feléig ismert volt, igaz, többnyire csupán téves vagy hiányos adatokat ismételgető, rövid lexikon-szócikkekben.5 A 19. század végén viszonylag részletesen ismertette életét és tevékenységét Szinnyei József,6 s jelentékeny bibliográfiai anyagot gyűjtött össze Goróról Szendrei János és Szentiványi Gyula.7 Gorót a 20. század első felében Berzeviczy Albert az itáliai magyaf utazók között ismertette,8 Bevilaqua Béla pedig önálló cikket szentelt munkásságának,9 s más írásában is említést tett róla.1 0 Bevilaqua írásaiban azonban sok a tévedés: a legsúlyosabb az, hogy alakját egybemossa Agyagfalvi Goró Lajos (1865-1904) rajzolóéval.1 1 Gorónak a hazai irodalmi élettel való kapcsolatát és 2 Berzeviczy Albert: Magyar utazók Olaszországban a múlt század első felében. H.é.n. [1903]. 3 Markó Árpád: Egy elfelejtett magyar írókatona (Jakkó László huszárkapitány, 1781-1833) H.n. 1960. 4 Szilágyi János György: Pelasg ősök nyomában. Magyar ásatás az Appeninekben 1861-ben. Bp. 2002. 5 Oesterreichische National-Encyclopedie. I-VI. Wien 1835. II. 401.; Georg Kaspar Nagler: Neues allgemeines Künstler lexicon. München 1837. V 294.; Közhasznú Esmeretek Tára. I-XII. Pesten 1839. V 369.; Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest 1858. C-Gy. 421-22.; Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich...von Dr. Constant von Wurzbach. I-LX. Wien 1858. V 272.; Magyar lexikon. Szerk.: Somogyi Ede, kiadja: Rautmann Frigyes. I-XVII. Bp. 1881. VIII. 228.; Kazinczy Ferenc levelezése. Közzéteszi: Dr. Váczy János. I-XXIII. Bp. 1909. XIX. 602.; A Pallas Nagy Lexikona. I-XVI. Bp. 1894. VIII. 121-122; Peez Vilmos: Ókori lexikon. I-IV Bp. 1904. II/l. 545.; Kempelen Béla: Magyar nemes családok I-XI. Bp. 1912. IV 336.; Révai Nagy Lexikona I-XXI. Bp. 1913. VIII. 643.; Das Geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Herausgegeben von Oskar von Krücken und Imre Parlagi. I—II. Wien und Leipzig 1918. I. 405.; Ulrich Thieme - Felix Becker: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. I-XXXVII. Leipzig 1921. XIV 404.; Lyka Károly: A táblabíró-világ művészete. 1800-1850. II. Bp. 1922. 97.; Új Idők Lexikona. I-XXIV Bp. 1938. XI. 2770.; F.Immanuel] Bénézit: Dictionnaire critique et documentaire des Peintres, Sculpteurs, Dessinateurs et Graveurs... I-XTV Librairie Gründ 1956. III. 353. 6 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I-XIV Bp. 1894. III. 1296-1297. hasáb. 7 Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar Képzőművészeti Lexikon. I. Bp. 1915. I. 590.; Uők: MTA Művészettörténeti Kutató Intézet Lexikon-gyűjteményében lévő kézirat, 1137-1139. Önálló cikkben ismertette tevékenységét Szuchy Emil (Művészet 1911. 314.) 8 Berzeviczy A: Magyar i.m. 27-28. 9 Bevilaqua Béla dr.: Százéves magyar könyv Herculaneum és Pompeji romjairól. Újság. 1927. augusztus 14. vasárnap, 36. 10 Bevilaqua-Borsody Béla dr.: Magyar és magyar vonatkozású haditechnikai nyomtatványok a M. Kir. Hadtörténelmi Múzeum Könyvtárában. Hadimúzeumi Lapok (História) 1. (1928:1. füzet) Április hó 1. 35-37. 11 „Bécsben, Grácban és Münchenben tanult, évtizedeken át ezerszámra rajzolt a Leipziger Illustrierte Zeitungba, a Vasárnapi Újságba s az Új Időkbe. Családias, kissé naiv, édeskés, ámde becsületes tartalmú rajzai számtalan egykori regénykiadásban ott vannak, ő illusztrálta Jókai Magyar nábob-ját is." -úja a katonatiszt Goróról. Bevilaqua B.: Százéves i.m. 36. Egy kevés utánagondolással Bevilaqua számára is nyilvánvalóvá válhatott volna, hogy a szerinte 1837-ben (valójában 1843-ban) elhunyt Goró nemigen illusztrálhatta az 1825-ben született Jókai Mór regényeit, vagy az 1854-ben indult Vasárnapi Újságot.