Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Vári András: A magyarországi hitelszövetkezeti mozgalom megalapítása 1886-1894 III/629
csökkentése.6 „A nagybirtokrendszer mindenütt útját állta a szaporodó és a hazai ipar által föl nem szívott mezőgazdasági népesség földszerzésének. A paraszti földéhség a földárak felhajtója lett és tetemes tőkét vont el a gazdaságoknál a termelés fejlesztésétől.'"7 Tehát át kellett volna alakítani a birtokszerkezetet. Mindkét fölvetett cél, igény önmagában értelmes. Az agrárválságban a kenyérgabona árcsökkenése volt az agrártermékek között a legnagyobb mértékű, tehát a válságból kivezető út mindenképpen a kenyérgabonától elfelé vezetett volna, ahogy azt egyébként már az 1879-es székesfehérvári gazdakongresszus is megfogalmazta. Az is hihető feltevés, hogy a tulajdonszerkezet módosítása fékezte volna a kivándorlást, és a kis és közepes birtokok nagyobb aránya tendenciájában kevesebb gabonát és azonos területre vetítve több és magasabb értékű terméket adott volna.8 Itt azonban van egy közbülső láncszem is. A kedvezőtlen hatások egy része nem elsősorban a tulajdonszerkezetből fakadt, hanem az üzemszerkezetből. Anglia éppúgy a nagybirtok országa volt, mint Magyarország, de a mezőgazdaság üzemi, az agrártársadalom rétegszerkezete nagyon különböző volt. Az üzemszerkezet átalakítható a tulajdonszerkezet módosítása nélkül is, sőt, jelentősen el is szakadhatnak egymástól. Ezt a bérleti viszony különböző fajtái teszik lehetségessé. Meg kell azt is jegyezni, hogy szemben a fenti idézet sugallatával, nincs valamilyen tisztán közgazdaságilag ('objektíve') helyes birtok- vagy üzemi megoszlás sem. Erősen koncentrált földbirtok-szerkezet mellett is folyhat fejlett paraszti gazdálkodás, ha a többi feltétel adott, például a paraszt is képes üzemi tőkéjét bővíteni, rendelkezik a megfelelő szakismeretekkel, munkakultúrával és a piac elérésének lehetőségével. E lehetőség szélső esete a dohány- illetve bolgárkertészkedés, ahol az uradalomtól bérelt földön is eltart egy családot egy egészen kis üzem intenzív termelése - és bérjövedelmet biztosít az uradalomnak. Nem véletlen, hogy Vadnay Andor, csongrádi főispán 1900-ban éppen evvel a megoldással szimpatizált - a földbirtokszerkezet bármily módosításának 'demagóg' követelése helyett az öntözéssel, melynek nyomán „gyümölcs-, zöldség - és takarmánytermő kertté kell e földnek válnia".9 Mindenesetre mind az intenzifikálás, mind az üzemi szerkezet módosítása óriási tőkeszükségletet képviselt volna. Le kell azonban szögezni, hogy fogalmunk sincs a mezőgazdaság aggregált tőkeszükségletéről, még kevésbé arról, hogy mennyi tőkére lett volna szüksége a mezőgazdaságnak, ha nem úgy működött volna, ahogy tette, hanem másképp, intenzívebben vagy kisebb egységekben, stb. 6 Birtokszerkezetre i statisztikai adatok csak az 1890-es évektől vannak. Ezek összehasonlítására az 1860-as évek kataszteri adataival ld. A földmivelésügyi magyar kir. ministernek 1890. évi működéséről a törvényhozás elé terjesztett jelentése. Budapest 1892, 42-43. 7 Vörös: i.m. 49. 8 A századfordulón a kisüzem tiszta jövedelme kat. holdanként 46.84, a nagyüzemé 40.43 korona volt. V ö. Károly Rezső: Mezőgazdasági üzemviszonyok és eredmények, Budapest. 1909, 330. Ezek ténylegesen megfigyelt 1902-es adatok különböző nagyságú, eltérő adottságokkal rendelkező üzemekre nézve. A szerző a 355. és 357. oldalon táblázataiban a fentitől kissé eltérő adatot is közölt, itt a nagybirtok tiszta jövedelme 41.87, a kisbirtoké 46.88. 9 Vadnay Andor: A Tiszamellékről. Tanulmány az alföldi munkáskérdésről, Budapest 1900, 126-129.