Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
ját viszonyaikra is átültetni. Az olasz ügy ráadásul mindkét országot kellemetlenül érintette: Magyarországot talán élesebben, hiszen aktív fegyveres segítségről kellett döntenie, de Dániában is gyakorlati szinten jelentkezett a kérdés. Diplomáciai zavart okozott Ausztriával szemben, amikor Vrints 1848 szeptember elején hevesen tiltakozott az ellen, hogy a Weiden tábornok ellen irányuló, Bologna elfoglalása miatti nemzetközi diplomáciai tiltakozáshoz humanitárius okokból a toscanai udvarhoz akkreditált dán követ is csatlakozott Firenzében. Knuth, a márciusi minisztérium külügyminisztere kénytelen volt rendre utasítani a követet, hogy „mostantól fogva nagyobb óvatossággal járjon el az olasz ügyekben és soha ne lépjen ki passzív szerepéből, hiszen egyedül ez szolgálja hazánk érdekeit."94 Az olasz állásfoglalás mellett hasonló a két nemzeti liberális párt azzal kapcsolatos érvelése is, hogy miért kell leszámolni a horvát, illetve schleswigholsteini szeparatista törekvésekkel. „Meggyőződésem szerint, ha Horvátország — mint egész összes nép érdekét szemmeltartva — Magyarországtól külön akar válni, akaratát respektálom. De Jellaschich akarata nem a horvát nép akarata."9 5 A Pesti Hírlap augusztus 3-i száma hasonlóképpen arról győzi meg olvasóit, hogy „Horvátország és Szlavónia népe áll önző hivatalnokokból, kik egy kis czímért vagy állomásért bármit elárulnak; néhány száz megrögzött arisztokratából stb."9 6 A dán Flyveposten viszont a schleswig-holsteini mozgalmakat jellemzi hasonlóképpen: "A schleswig-holsteini lázadás nem a népé, mert nem a nép kelt fel, hanem a hivatalnokpárt. Ha a nép állt volna a felkelés élén, talán meg kellene hajolnunk akarata előtt, de csak a német nagybirtokos, hivatalnok és ügyvéd-réteg munkálkodik Dánia megcsonkításán."9 7 Egyik ország politikus gárdája sem érti: miért nem elég az elszakadásra törekvőknek az általuk nyújtott szabadság és miért választják inkább az abszolutizmust? „Becsületes ember végtelenül örvend annak, ha a szomszéd ország alkotmányos szabadságot nyer" - írja a Március Tizenötödike. „A program, amelynek értelmében az ellenség országunkba tör, egy halva született documentum, arra bizony egy pár nyugalmazott schwarzgelb tiszten kívül senki e földön lelkesedettséget nem érezhet." - olvasható ugyanott.98 Május 9-én a Pesti Hírlap hasonlóan látja a horvát ügyet: „Jellaschich báró a fanatikus ifjakon kívül többnyire olly földesuraknak tette élire magát, kik „Déli Szlávország" függjele alatt szeretnék az úrbéri tartozásokat épségben tartani.... Valljon e merény nem tiltakozás-e a polgáriasodás ellen? Nem több-e, mint közönséges lázadás?"9 9 Dán részről is hasonló szavakkal jellemzik a schleswig-holsteiniek Dánia elleni törekvéseit: „Dánia mást ért a szabadság alatt, mint a schleswig-holsteini párt, amelynek fontosabb a német zsarnokság, mint a Dániával megosztott szabadság"10 0 1848 94 Knuth jegyzéke Moltkehez 1848. szeptember 2 (Szeptember 10-i bécsi jelentéséhez csatolja Vrints) HHStA Wien Ministerium des Aeußern PA. XXIV Dänemark Berichte, Weisungen, Varia 1849 12. 95 Közlöny 1848. július 25. 96 Pesti Hírlap 1848. augusztus 3 97 Flyveposten 1849. március 22 98 Március Tizenötödike 1848. szeptember 21 99 Pesti Hírlap 1848. május 9 100 K0benhavnsposten 1848. augusztus 18
