Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
érvei hatására a dán hadügyminisztérium két-három esetben kivételt tett, de mindezt — mint látható — csak mint osztrák politikájának alárendelt momentumaként, azaz politikai és nem katonai okokból tette. Az analógiák szerepe a dán diplomáciában A dán diplomácia Ausztriával szembeni politikájának fontos alapját képezte a dán és osztrák viszonyok közti analógiára való hivatkozás. Szinte refrénszerűen használják azt a tételt, hogy Ausztriának a magyar forradalommal szembeni helyzete éppen olyan, mint Dániának a schleswig-holsteini felkeléssel szembeni szituációja. Dánia éppúgy a forradalom tézisei ellen küzd a legitimizmus nevében, mint Ausztria és ugyanúgy egységállamának helyreállításán és stabilizálásán fáradozik, mint a császári állam. A tézis erősítése létfontosságú volt még a márciusi minisztérium számára is, amely politikájának sikerét a konzervatív nagyhatalmak támogatásától várta. Az osztrák-dán viszony közötti analógia-tézis eredményes használata persze azt előfeltételezte, hogy a dán diplomácia napra készen tájékozott legyen Ausztria konfliktusaival, illetve az Ausztriától elszakadni vágyó Itália és Magyarország törekvéseivel kapcsolatban. Nemcsak a politikai vezetés, de a közvélemény is maximálisan megfelelt ennek az elvárásnak, amint azt a magyar szabadságharc dániai visszhangja bizonyítja. A dán közvéleményben parázs vita keletkezett arról, vajon igaza van-e a kormánynak, amikor a magyar felkelőket a schleswig-holsteiniekkel veti össze, és a dán és osztrák szándékok között feltétlen hasonlóságot lát. A kérdésnek már a dán kortársak között is megosztó szerepe volt. A dán diplomáciának mégis olyan hatásosan sikerült propagálni az analógia-tézisét, hogy még ma is Dániában, sőt Magyarországon is úgy gondolják, hogy az osztrák és dán törekvések, illetve a schleswig-holsteini és magyar törekvések fedték egymást. A magyar történeti szakirodalomban előforduló érv — amely egyébként a korabeli dán schleswigi lapban Danneuirke-ben is elhangzott7 6 — arra az 1848 őszén kialakult magyar-osztrák, illetve dán-német államjogi konfliktusra apellál, amelynek során a magyarok éppúgy korlátozva látták a magyar királyt jogai gyakorlásában, ahogy a schleswig-holsteiniek hercegüket, így mind magyar, mind schleswig-holsteini részről kialakult a „nem-szabad király illetve herceg" fikciója. Ezt a felfogást ki lehet még egészíteni további érvekkel. Mind a magyar mind a schleswig-holsteini rendek egy idegen uralkodó abszolutizmusának voltak „kiszolgáltatva", féltékenyen őrizték rendi előjogaikat, adómentességüket, rendi gyűlésüket. Alexander Scharff a dán egységállami abszolutizmussal szembeni schleswig-holsteini rendi törekvéseket hasonlónak találja az erdélyi és baltikumi rendek törekvéseihez.7 7 Persze messze nem tökéletes a hasonlat, hiszen míg a „Kossuth felhívja a honfitársakat, hogy segítsék V Ferdinándot újra trónjára, ahonnan egy katonai puccs mozdította el. A kossuthi párt ugyanis azt állítja, hogy a letett császárért harcolnak és az ő jogait védik. Ez nagyon hasonlít arra, mikor a schleswig-holsteiniek állítják, hogy Dánia királyának jogaiért harcolnak" - Dannevirke 1849. április 30. Gergely: i. m. 260. " Alexander Scharff: Schleswig-Holstein in der europäischen und nordischen Geschichte, In: Schleswig-Holstein in der deutschen und nordeuropäischen Geschichte. Gesammelte Aufsätze, (Kieler Historische Studien, 6.) Stuttgart 1969 26. Egy másik tanulmányában a schleswig-holsteiniek „történeti jogait", Magyarország és Csehország történeti jogaihoz hasonlítja, akik szerinte Schles-
