Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893

Raab Renáta AZ 1848-49. ÉVI MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEK SCHLESWIGI VONATKOZÁSAI OSZTRÁK ÉS DÁN DIPLOMÁCIAI IRATOK TÜKRÉBEN Bevezetés Mikor 1999-ben megírt, zömében dán sajtóanyagra támaszkodó szakdolgozatom konklúziójaként megállapítottam, hogy az 1848/49-es forradalom és önvédelmi háború komoly tényezőként jelentkezett Dánia politikai életének és a hároméves schleswigi háború alakulásában, azonnal felötlött bennem a kérdés, hogy ezt a megállapítást vajon korabeli diplomáciai iratok, azaz levéltári források is alátámasztják-e, vagy „csak" egyszerűen egy sajtóvisszhangról van szó, amely a politikai közvéleményre ugyan befolyással bírt, de a gyakorló hivatásos diplomatákra és politikusokra nem? A kérdésre megnyugtató választ magyarországi 1848/49-es forrásokban hiába keresne az ember, hiszen a Magyar Királyságnak, mint az Osztrák Császárság egyik alkotórészének az 1848/49-es függetlenedési kísérlete ellenére sem sikerült külpolitikai önállóságot kivívni, képviseleteket létesíteni. Kossuth Lajost és Frantisek Palacky-t ugyanúgy báró Vrints képviselte Koppenhágában Ausztria követeként, mint báró Jellacicot vagy Franz Schuschelkát, ha nem is egészen az általuk elképzelt módon. Ezért a magyar 1848/49-es események nemzetközi, így észak európai összefüggéseinek megismeréséhez osztrák és dán követjelentések, illetve követutasítások feldolgozásán keresztül vezet az út, amelyek fontos forrásai nemcsak az osztrák, de a cseh, lengyel, olasz és magyar történelemnek is. Tévedés lenne azonban kizárólag a magyar forradalom és az 1848-50-ig tartó hároméves háború (Treárskrigen), vagy ahogy a német történetírás nevezi, a schleswig-holsteini felkelés (Die schleswig-holsteinische Erhebung) közötti összefüggések iránti kíváncsisággal indokolni a témaválasztást. A schleswigi kérdés ugyanis ellentétben a magyar és osztrák történeti felfogással, nem egy marginális probléma, vagy egy periférikus tartomány története, hanem a német kérdés alfája és ómegája volt, amelynek ráadásul az összes európai nagyhatalom kivétel nélkül aktív részese volt. Vagy ahogy Erich Mareks fogalmazta: „itt konvergálódott minden európai erő".1 Földrajzi fekvése (Balti-tenger kijárata), dinasztikus-örökösödési, állam- és alkotmányjogi és nemzetiségi tényezőinek egyidejű jelenléte miatt a schleswigi ügy egy többdimenziós kérdés-1 Erich Mareks: Die europäische Mächte und die 48er Revolution. Historische Zeitschrift 142 (1930) 79.