Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
értetni; ezért ki ezt kerüli okos, de gyáva, aki tőle fél." Bírálta a haza fáján tenyésző álvirágoknak nevezett arisztokráciát és klérust: „várnunk kell, még eljön az ősz, s a szél elhordja e meddő, ez álvirágokat, s még kihajtanak a fának édes virágai, melyek messze terjedő illatozás után végre megtermik a fa igaz gyümölcsit." Majd kifejtette, az ország még ebben a században szabad és független lesz, ha megtartanak néhány szabályt: „annyi ész, mint lelkesedés, annyi kitartás, mint erő, nem kevesebb rend, mint szabadság."16 1 Ezt követően Szemere maga is beállt a jurátusok közé, s soraikban vett részt a Perczel Mórnak adott fáklyászenén. November 25-én e két „tüntetés" hatására a főlovászmesteri hivatal betiltotta a hasonló rendezvényeket.16 2 Az országgyűlés végül is éppen azokban az ügyekben végződött a reformellenzék kudarcával, amelyeken Szemere is oly sokat dolgozott: nem sikerült keresztülvinni a városok belszerkezetének demokratizálását, a büntető törvénykönyvet, az írói és művészi tulajdonjogról szóló javaslatot. „Sokba kezdtünk, keveset végezünk" - összegezte Szemere a várható eredményt 1844 tavaszán. Úgy vélte, hogy ezért az ellenzék vezetői is felelősek, mert nem gondolkodtak rendszerben, hanem sokat markoltak, s „nem lesz csuda, ha keveset tartanak meg."16 3 Utóbb úgy értékelte az országgyűlési ellenzék munkáját, hogy „rossz taktikával jártunk el hivatásunkban", s önmagát is hibáztatta azért, hogy nem szegült eléggé ellene.16 4 Az országgyűlés második felében az ellenzéknek még egy problémával kellett szembenéznie, ami mindjárt meg is osztotta azt. Az ellenzék eddigi orgánumát, a Pesti Hirlapot Kossuthtól Szalay László vette át. Szemere 1841-től a lap előfizetői közé tartozott16 5 , s két írása is megjelent benne, a börtönügyről, illetve a borsodi olvasókörről; bár egyik csupán vitacikk volt, a másik pedig egy, több lapban megjelentetendő felhívás.16 6 1843-ban itt akarta megjelentetni a „Nemzetiségünk és a szlávság" című értekezését, de a cenzor nem engedélyezte a közlését, így az a Vahot Imre által szerkesztett Országgyűlési Almanachban látott napvilágot.16 7 Szemere — mint láttuk — 1836-ban vette fel a kapcsolatot Kossuthtal, de hogy mikor találkoztak először, nem tudjuk. 1841-ben rokona, Szemere Miklós 161 Közli Kovács Ferenc III. 103-104, Berecz Károly. A régi „Fiatal Magyarország". (Emlékezések, vázlatok). Bp, 1898. 70-72, Perényi József 53-54.; Hermann Róbert, 1998. 228-229. Széchenyi másnapi naplóbejegyzése szerint Szemere és Perczel beszédei „forradalmiak" voltak. Gróf Széchenyi István naplói. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta Viszota Gyula. V kötet. (1836-1843). Magyarország Ujabbkori Történetének Forrásai. Gróf Széchenyi István összes munkái 14. k. Bp, 1937. 778. 162 A történtek leírását rendőrségi jelentés alapján közli Takáts Sándor: Országgyűlési tüntetések Pozsonyban. (In:) Emlékezzünk eleinkről. Bp, é. n. 461-466. 163 SzB - Szemere Miklós, Pozsony, 1844. máj. 18. Közli Perényi József 36. 164 SzB - Nagy Károly, Miskolc, 1847. aug. 17. MTA Kt. Ms 4756/118. 165 SzB - Heckenast, Vatta, 1841. jún. 13. OSZK Kt. Lt. 166 Figyelmeztetés a javítórendszer ügyében PH, 1841. júl. 7. No. 54. A cikkhez Kossuth polémikus megjegyzést fűzött, s a magányrendszer elleni érvként hivatkozott saját börtönéveire is: „... én magamról tudom, minő lelki erőködésbe kerül kiragadni magát, a nadálykint megragadó egyetlen gondolat vagy a főkeringésig sodró képzelet körmei közül." A lap is megjelentette „Borsodi olvasókör. (Ismertetés, és felszólítás az írókhoz és könyvárusokhoz.)" c. írását, uo, 1842. júl. 21. 167 Kossuth - Wesselényi, Tinnye, 1843. júl. 28. Közli Ferenczi Zoltán, 1902. 330.; SzB -Szemere Miklós, Pozsony, 1844. jan. 4. Közli Perényi József 35.
