Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
tiszta munkát, vágyat nem éreze magában a szabadság országának halmai felé" - írta Kölcseynek 1834 őszén.6 6 Rokona, Szemere Miklós 1835 nyarán meghívta magával külföldre, Szemere György pedig felajánlotta, hogy kifizeti az utazás költségeit. Szemere kezdetben vonakodott, mert úgy vélte, meg kell fontolnia, hogy nem tesz-e több kárt elutazásával az övéinek, mint amekkora haszonnal maga az utazás jár. Hivatalának esetleges elvesztése nem különösebben izgatta. „Én nem akarok rendesen hivataloskodó ember lenni, - csak a bizodalmat igyekszem bírni, s ennek mind megnyerésében, mind megérdemlésében utunk segedelmül leend" - írta Szemere Miklósnak.6 7 De amikor Szemere Miklós megismételte a meghívást, az utazás mellett döntött.6 8 Márciusban már útlevélért folyamodott, áprilisban pedig Pozsonyba utazott. Ott volt az országgyűlés bezárásán, s meghallgatta Lovassy László ezt követően tartott szónoklatát is. Egyes feltételezések szerint Szemere utazása nem annyira tanulmányút volt, hanem Lovassy perbe fogása miatt menekült külföldre. Ennek ellene szól az, hogy Szemere május 3-án hagyta el Pozsonyt, s ezt követően október 4-ig Bécsben tartózkodott, ahol eléggé szem előtt volt. Részben útlevelének elkészültét, részben az ígért útiköltséget várta. Augusztus közepére az útlevél készen volt, megjött Szemere Miklós is, aki közölte, hogy ő maga ugyan nem utazik, de Szemere Györggyel együtt fedezik Bertalan útiköltségét. A levelekből nem derül ki egyértelműen, mikor dőlt el, hogy az útiköltséget a két rokon állja. Szemere bécsi időzésének azonban nem csak ez volt a magyarázata. Már júliusban elhatározta, hogy Franciaországban könyvet jelentet meg az 1832-1836-os országgyűlés történetéről. A munka a magyar alkotmány „alapvonatainak" ismertetésével kezdődött volna, „tekintettel azon elvekre, melyek e diétán vitatások tárgyaivá váltak." Ezután ismertette volna „synopticai rövidséggel a diéta irányát, folyamát, s vagy két nevezetesebb tárgy vitatását egész kiterjedésében."6 9 Ezt kiegészítette volna egy „értekezés a nemzet jelen állapotjáról, értekezés a polgári viszonyokról (előremutatólag s visszatekintőleg), s általában mindaz, mi a nemzet polgári forrongó életét s az ausztriai sok tartományok iránti szabadságon alapuló viszonyát kiemeli." (...) „Hitem: míg a nagy nemzetek nem ismernek, rólunk nem szólnak, energiánk nem fejlik ki teljesen. Fontos feladás a külnépeket, azaz a franczot és angolt állásunkról felvilágosítani, hogy szimpátia támadván irántunk keblükben, dolgainkat figyelmes szemmel és szóval kísérjék, mely a szendergő egyetemi nemzetbecsülést felköltse, és pályánkon, jón vagy vészesen, mint az istenek kijegyzék, fenntartson. Érzi e tekintet fontos voltát a bécsi kabinet, a magyar nemzet szenvedő s átkos sorsának titkos szövőszéke, s ezért tartja a külföldet felőlünk sötétben, ezért vezeti az idegen népeket álutakra" - írta Kossuthnak.7 0 Ugyanakkor abban is reménykedett, hogy ha munkája külföldön sikert arat, utazása befejezése után 66 SzB - Kölcsey Ferenc, Pest, 1834. szept. 16. Közli Csorba Sándor, 1981. 83. 67 SzB - Szemere Miklós, Vatta, 1836. febr. 24. Közli Perényi József 11. 68 Ld. erre Szemere Miklóshoz írott leveleit. Közli Perényi József 8-14. 69 SzB - Kölcsey Ferenc, Bécs, 1836. júl. 8. Közli Csorba Sándor, 1985. 119. 70 SzB - Kossuth Lajos, Bécs, 1836. júl. 19. MTA Kt. MS. 4849/43. Közli Jakab Elek, 1876. II. 72.
