Századok – 2008

KRÓNIKA - Kubinyi András 1929-2007 (Csukovits Enikő) II/530

só évtizedében elkészültek az addigi kutatásokat összegző kötetek is: Engel Pállal és Kristó Gyulával közösen egyetemi tankönyvet írtak Magyarország története 1301-1526 címmel (Bp. 1998.), életrajzot készített Mátyás királyról (Mátyás király. Bp. 2001.), de a tanulmányai tematikus válogatásaiból összeállított kötetek is szinte monografikus igénnyel összegezték az egy-egy témakörben — várostörténet, egyháztörténet, hadtörténet stb. — felhalmozott hatalmas tudásanyagát. A mindennapi élet legkülönbözőbb kérdéseiből — városi vízvezetékek, végrendeletek, kocsmázás és becsületsértés — írt tanulmányai is kitennének egy kötetre valót, ilyen tárgyú kutatásai összegzését azonban külön könyvben készült megírni. Elete végéig dolgozott. Az utolsó hetekben is konferenciára készült, tervezett tanulmányairól, összefoglaló munkáiról mesélt, s noha ezeket az előadásokat, tanulmányokat, könyveket már nem írta meg, mégis teljes életművet hagyott maga után. Imponáló mennyiségű cikket, tanulmányt készített, akadt olyan év, hogy tucatot is meghaladta a szaktanulmányainak a száma. Nála azonban a mennyiség soha nem volt öncélú. Munkássága legnagyobb értéke, hogy valamennyi publikációjában újat írt: nincs olyan Kubinyi-tanulmány, amely ne tartalmazna új adatot, új eredményt, új módszert. „Egész tudományos pályámon arra törekedtem, hogy ne hagyjak elvarratlan szálakat, és igyekezzek mindent forrásokkal alátámasztani" - írta munkamódszeréről. Kubinyit már egyetemista korában ismerték és elismerték megbízható szakmai tudásáért, ezt a tudást azonban haláláig nem szűnt meg gyarapítani. Naprakész volt a hazai és külföldi szakirodalomból, fejből tudta a forrásokat, a késő középkor fontosabb alakjai szinte személyes ismerősei voltak. Ahogy vallotta, a „múltba magamat beleélő kíváncsiság" vezette történelmi felfedező útjain. Könyvet írni, egyetemi órát tartani, vagy nagymarosi kertjében terített asztal mellett anekdotázni a történelemről, számára egyaránt örömet jelentett. Pályája végére a hivatalos tudományosság elismeréseit is megkapta: 1997-ben Szűcs Jenő díjat, 1999-ben Eötvös József koszorút kapott. 2001-ben választották az akadémia levelező tagjává, 2007-ben lett rendes tag. Kubinyi tudósként, tanárként és magánemberként egyaránt nagy tekintélyt vívott ki magának. Ez a tekintély persze sok munkával is járt: rendszeresen hívták doktori bizottságokba, szakzsűrikbe, kuratóriumokba. Jelenléte garanciát jelentett arra, hogy az adott fórumon tudományosan megalapozott, korrekt döntés születik, amely egyaránt szolgálta a pályázó(k) és az egész szakma érdekét. A tudós — akár bevallja, akár titkolja — nem csak a jelennek, de a jövőnek is ír: reméli, munkáit sokáig használják, idézik. A történész Kubinyi András cikkei, könyvei még hosszú ideig lesznek a középkori Magyarország történetének megkerülhetetlen alapművei, közvetve vagy közvetlenül generációk történelemképére lesznek hatással. Kubinyi András, az ember arcképe egy idő múlva óhatatlanul elhalványul, portréját már csak munkái alapján próbálják megrajzolni a historiográfusok. Mértéktartó és mértékadó tudós volt - ezt a jövőbeli historiográfus is megállapíthatja. Azt azonban már aligha érzékelheti, hogy halála milyen pótolhatatlan vesztesége a szakmának. Számunkra azonban súlyos, nap mint nap észlelhető valóság. Csukovits Enikő