Századok – 2008
KRÓNIKA - Kosáry Domokos 1913-2007 (Glatz Ferenc) II/525
Teleki Intézet (1941) igazgatóhelyetteseként is oroszlánrésze van az első francia nyelvű évkönyv-folyóirat (Revue d'Histoire Comparée) működtetésében. Amely - Eckhart Sándor és a párizsi magyar intézet égisze alatt - a környező népek (románok, szlávok) és a magyarság viszonyait tárgyalják. Bizonyítandó a magyarság történeti jogait, valamint évezredes türelmes nemzetiségi politikáját. (Amely türelmes hagyományra épülhet csak fel az 1938-194l-ben „visszatért" területek megtartásának politikája.) Korosztálytársai szerint - közöttük a franciás műveltségű Benda Kálmán, Makkai László, Gáldi László a környező népek történelmének specialistái - ekkor alakul ki élete végéig megőrzött képessége: a környezetében keletkezett jó ötleteket - legyen szó történettudományról, tudománypolitikáról, frappáns életbölcsességekről - gyorsan magába szívja, egyéníti, elegánsan megjeleníti. Intézményvezetői alkotásait később is jórészt e képességének köszönhette. Ezen években válik Kosáry felfogásában, és élete végéig meghatározó a törekvés: beágyazni a magyar történelmi eseménysorozatokat a németek mögötti nyugat-európai, mindenekelőtt francia fejlődésbe. (Folytatója e téren a Tőle egyébként történetfelfogásban távol álló Hajnal István kezdeményeinek.) * A világháború után, 1945-ben, mesterével, Szekfű Gyulával a politikai baloldal lehetséges polgári értelmiségi szövetségesei közé tartozik. Az őrségváltások logikája szerint az antifasiszta és németellenes régi garnitúra idősebbjeit a fiatal őrségváltók egy időre befogadják (Szekfűt, Domanovszkyt, Hajnalt), de a fiatalokat, már tehetségük és képzettségük miatt is, riválisnak tekintik. És mint a „régi rend képviselőit" kirekesztik vagy félreszorítják őket. Ez lesz Kosáry Domokos és korosztálytársainak (a szintén németellenes, demokratikus Benda Kálmán, Makkai László) sorsa. 1948-1949-ben kiemelkedett Kosáryék kiszorításában a „belső ellenség" keresésének „mestere", Andics Erzsébet, aki mindig megtalálta az egyes korosztályok vezéregyéniségeit és vagy magához vonzotta azokat, vagy kitaszította őket. Aki Kosáryban a régi történetírás legfelkészültebb fiatal képviselőjén túl még az angolszász imperializmus képviselőjét is látta. Kosáryt ezután (1949) eltávolítják mind Szekfű Gyula mellől az egyetemről, mind a Teleki Intézet vezetéséből (korosztálytársaival együtt). A személyes okok mellett Kosáry félreállításában szerepet játszott az is, hogy a kommunista ideológia a kelet-európai németellenes függetlenségi harcok sorába illesztette a magyarországi Habsburg-ellenes küzdelmek történelmét is, amely függetlenségi nemzeti hagyományokkal a fiatal nemzedékből Kosáry nézetei és írásai közismerten szemben állottak. * Kosáry 1957-ig könyvtárosként dolgozik, elkészíti a magyar történeti bibliográfia első köteteit. A munkát 1936-1949 közötti tanársága idején kezdte: tájékoztató, áttekintő bibliográfiát akart adni a történészhallgatók kezébe (Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába I-III.). Máig alapkönyv történésznemzedékek iskolázásához. (1996 után, visszavonulva, haláláig ennek új-