Századok – 2008

BESZÁMOLÓ - Árpád emlékezete. Az MTA Történettudományi Intézete és az MTA Európa-történeti Munkacsoportja által a honfoglalást lezáró pozsonyi csata 1110. évfordulója alkalmából megrendezett tudományos konferencia. 2007. november 13. (Ism. Weisz Boglárka) II/499

nagyszerűsége, tehetsége tehát az általa végrehajtott cselekedetekben ragadha­tó meg. Kevés kivételes esettől eltekintve Árpád személye nem szakralizálódik, nem válik mitikus ősatyává. Az újkori krónikák emellett a honfoglaló vezér kül­sőségeiről számolnak be legszívesebben. A kalendáriumok — feltehetően Heltai krónikájának örökségeképpen — szívesen emlegették gazdagságát, fényes ud­vartartását, díszes öltözékét, fegyverzetét, szép lovait. Zsoldos Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi In­tézetének munkatársa Árpád és kora című előadásában rámutatott arra, hogy Árpádról elsősorban a honfoglalás történetét összefoglaló munkák emlékeznek meg, aminek oka nagyrészt abban kereshető, hogy az Árpád személyéről ren­delkezésre álló adatoknak sem a mennyisége, sem minősége nem biztosítja egy szilárd alapokon nyugvó Árpád-biográfia megrajzolását. Az életrajzból hiányzó adatokat korrajzzal lehetne kiegészíteni, a források elégtelensége miatt azon­ban erre nincs lehetőség. A 10. század történetének problémáira utalva az előadó hosszasan elemezte Bíborbanszületett Konstantin császár A birodalom kormány­zásáról címen ismert munkájában fellelhető adatok más forrásokból származó in­formációkkal történő összevetésének nehézségeit. Rámutatott arra, hogy ha lehe­tőség van az ellenőrzésére, az sok esetben újabb problémákat vet fel, mint például Álmos fejedelemségének kérdésében. Zsoldos Attila néhány esetben elképzelhető­nek tekinti ugyan Konstantin szövegének egy szabadabb, a szó szerinti jelentéstől elszakadó értelmezését (például: a magyarság nyolc fejedelmi rangú vezetőjét ille­tően), más esetekben azonban véleménye szerint ez nem lehetséges. A császár in­formációinak alátámasztására nyílik lehetőség például a törzsnevek esetében, hi­szen — bár a magyar krónikáshagyomány nem tartotta fenn a törzsneveket — a Konstantin által említett törzsnevek a Kárpát-medence közel 300 településének nevével egyeznek meg. Az előadó utalt rá, hogy a törzsnévi helynevek alapján nem sikerült a törzsi szállásterületek rekonstrukciója, mely pedig segíthetne megérteni a Kárpát-medence 1000 körüli politikai földrajzának viszonyait. Erre annál is in­kább szükség lenne, mert az utóbbi évek szakirodalmában felerősödőben van az az elgondolás, mely a 10. századi magyarság különböző csoportjainak egyszeri, de akár többszöri szállásváltásával számol. Zsoldos Attila szerint nyilvánvaló, hogy a szállásváltások csak abban az esetben képzelhetők el, ha rések keletkeztek a szál­lásterületek hálózatában. Az előadó a szinte minden törzset érintő, újra és újra le­zajló átrendeződés feltételezését olyan hipotézisnek tartja, mely messze túlmegy a források által biztosított lehetőségeken. Weisz Boglárka

Next

/
Oldalképek
Tartalom