Századok – 2008
VITA - Kertész Balázs: Laskai Osvát és a Karthauzi Névtelen magyarországi forrásairól. Feltételezett elbeszélő művek használatának problémája II/474
viknál is megtalálható.73 A Szent Mártonra vonatkozó részlet (ahol Szent Márton, midőn Pannóniában élt, imádkozóhelyet választott magának) párhuzama szintén csak Hartviknál olvasható.7 4 A ferences szerző szerint István ellen Somogy és Zala megyei nemesek lázadtak fel (insurrexerunt nobiles de Symigio et de Zala provinciis), ez a részlet azonban egyik István-legendára sem vezethető vissza. Mivel a Laskai által bizonyíthatóan használt Thuróczy-krónika 55. fejezete teljes egészében a Koppány-féle lázadással foglalkozik, a 40. fejezet pedig utal rá, ezért joggal tételezhetjük fel, hogy a barát a krónikára is visszaemlékezett. Somogyra a krónika 55. fejezetének már a címe is utal: „Szent István király harca Koppány somogyi vezér ellen",75 a szövegben pedig ezt olvashatjuk: „Ez somogyi vezér volt",7 6 A "nemesek" (nobiles) kifejezést megtaláljuk a 40. fejezetben: „... több magyar nemest taszítottak rút szolgaságra, akik Koppány vezérhez csatlakozva elutasították a keresztséget meg a hitet".1 1 Arra a kérdésre, hogy a szerző miért említi Zala megyét is, a második Szent István-beszéd megfelelő helyének elemzése során próbálok meg választ adni. Az István elleni lázadással foglalkozó passzus után egy olyan mondat következik, amelyben a ferences író utal Ajtony legyőzésére, majd megjegyzi, hogy a magyarok népe hét évvel később felvette a keresztény hitet (És így történt, hét évvel Ajtony leverése után, aki a Nyírségben tartózkodott, hogy a magyarok népe felvette a keresztény hitet). Laskai Csanád és Ajtony küzdelmét Szent Gellért nagyobb legendája alapján adta elő a nagyböjti beszédeket tartalmazó gyűjtemény 23. sermójában.7 8 Ajtony történetét ugyanúgy használta fel, mint Koppányét: a legenda terjedelmes elbeszélésének csak a sermo témája szempontjából fontos lényegét írta le. Az István-beszédben csak röviden utal a történetre, a Nyírségbe helyezve a Maros-vidék urát. A tévesztés feltehetőleg a memóriában tárolt olvasmányélményeken alapuló fogalmazással magyarázható, amit több Laskai-sermóban is kimutathatunk.7 9 Az Ajtonyra utaló mondat második felének nem találtam meg a párhuzamát, a keresztény hit felvételére vonatkozó kijelentés feltehetőleg az író invenciója. A következő mondat, mely István tömör jellemzését adja, valószínűleg szintén a szerző önálló fogalmazása (István fejedelem alacsony növésű, nagylelkű, bátor, harcias és okos volt, aki tisztelte Krisztust). A krónikának a Szent 73 SRH II. 409. (7. sor) - A kis legenda megfelelő helyén „rex victor" olvasható (SRH II. 395, 23. sor). 74 SRH II. 409. (20-21. sor). 75 Thuróczy János: A magyarok krónikája. Ford, jegyz. Bellus Ibolya, Kristó Gyula. Bp. 2001. 76. A latin eredeti: De bello sancti regis Stephani contra Cupan ducem Symigensem - Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum i. m. 74. 76 Thuróczy J.: A magyarok krónikája i. m. 76. A latin eredeti: Hie fuerat dux Symigiensis. -Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum i. m. 74. '7 Thuróczy J.: A magyarok krónikája i. m. 68. A latin eredeti: ... pluresque nobiles Hungari duci Cupan adherentes, baptismum fidemque respuentes ad turpia servitia sunt detrusi. - Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum i. m. 67. "s Osualdus de Lasko: Quadragesimale Bige salutis i. m. k8r. OSzK, RMK III. 89, vö. Kertész B.: Középkori krónikáink és legendáink i. m. 79 Például a 23. nagyböjti prédikáció Ajtony-történetében, 1. Kertész B.: Középkori krónikáink és legendáink i. m.
