Századok – 2008
VITA - Kertész Balázs: Laskai Osvát és a Karthauzi Névtelen magyarországi forrásairól. Feltételezett elbeszélő művek használatának problémája II/474
gal tételezhetjük fel, hogy a kartauzi szerzetes, aki 1527-ben fejezte be prédikáció- és legendagyűjteményét, ismerte a ferences barát Sermones de sanctis című munkáját, mivel azt 1497-ben, 1499-ben, 1502-ben, 1506-ban és 1516-ban is kinyomtatták.51 Zsoldos Attila így folytatta gondolatmenetét: „Bármiként is vélekedjünk arról, hogy honnan származik a Karthauzi Névtelennek a Koppány uralmi területét Zalára is kiterjesztő híradása, az e kérdéstől függetlenül is igazolható, hogy mára elveszett források ismeretében dolgozott".5 2 Kijelentése alapjául a Névtelen által közölt István-legenda következő passzusa szolgál: „Es bel híuatá az egyházi fejedelmeket és kik akkoron jelen valának, paraszt urakat, kik mind Úristent feljebben félnék, tisztölnék".53 Az idézet párhuzama Szent István nagyobb legendájában és a Hartvik-féle legendában is megtalálható: „... előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait ,..".5 4 Zsoldos a Kartauzinál olvasható paraszt urak kifejezés jelentéséről a következőképpen vélekedett: „Ennek magyarázataként nem tudok másra gondolni, mint hogy a Névtelen a legendák egy olyan változatát használta forrásként, melyben a primis palatii kifejezés helyén a iobagionibus szó állt, amelyet azonban alaposan félreértett. Nem tudta ugyanis, hogy a iobagio terminus a 12-13. század fordulója körüli évtizedekben a fontosabb királyi méltóságok viselőit jelölte, s csak a későbbiekben vette fel az általa is ismert 'jobbágyparaszt'jelentést".5 5 Véleményem szerint semmi nem bizonyítja, hogy a Kartauzi 'jobbágyparaszt' értelemben használta a paraszt urak szókapcsolatot, a szövegkörnyezet határozottan arra utal, hogy a terminus a világi főméltóságokat jelöli. Párhuzamként idézhetjük a kartauzi szerzetes István-legendájának egyik mondatát: „Azon időben kedég bírja vala az angyali szent koronát dicsőséges Szent László királ, ki mikoron úr pápának levelét és atyai szent áldomását érdemiette vóna venni, egyben hívá mind egyházi fejedelmeket, mind országbeli urakat."5 6 Látható, hogy itt az egyházi fejedelmek mellett az országbeli urak a paraszt urak szinonimája. Nincs okunk tehát a Kartauzi Névtelen forrásai között egy olyan István-legendát feltételezni, amelyben a primis palatii terminus helyett a iobagionibus szó állt. Az a kérdés pedig, hogy a kartauzi szerzetes tisztában volt-e a iobagio kifejezésnek a 12-13. század fordulója körüli jelentésével, témánk szempontjából irreleváns. Több nyelvemlékünk is arról tanúskodik, hogy a középkor végén és a kora újkorban a jobbágy szót — önmagában vagy jobbágy úr összetételben — 'világi főméltóság' értelemben is használták. A Szent László-énekben, amelynek latin és magyar szövegét feltehetőleg ugyanaz a szerző írta egyidejűleg, leg-51 Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát munkái. Borda Lajos gyűjteménye. (Műgyűjtő Magyarok 5.) Zebegény 2004. 72-73.; Borsa Gedeon: Laskai Osvát és Temesvári Pelbárt műveinek megjelentetői. Magyar Könyvszemle 121. (2005) 1-2. 02 Zsoldos A.: Somogy megye korai történetének forrásairól i. m. 457. A Néma Barát i. m. 397, vö. Zsoldos A.: Somogy megye korai történetének forrásairól i. m. 457. 54 Szent István király nagy legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Árpád-kori legendák és Intelmek. Szerk. Érszegi Géza. Bp. 1983. 33.; Szent István legendája Hartvik püspöktől. Ford. Kurcz Ágnes. In: Árpád-kori legendák i. m. 48. - A latin szöveg szó szerint megegyezik a két legendában: ... accersitis episcopis et primis palatii de Christi nomine gloriantibus ... - SRH II. 392, 431. 55 Zsoldos A.: Somogy megye korai történetének forrásairól i. m. 457. 56 A Néma Barát i. m. 399.
