Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Gulyás László Szabolcs: Középkori mezővárosi foglalkozásneveink forrásértékéről II/437
a megkülönböztető név esetükben a Fenis, illetve a Thot volt.4 6 Ezek egyébként a foglalkozásnevet nem viselő iparosok létére is felhívják a figyelmet. Ha a fenti vezetéknevek mellett az oklevél írója nem jegyzi meg a mesterséget, semmit sem tudnánk e személyek iparos voltáról. Elszórtan arra vonatkozó adatokkal is rendelkezünk, hogy a szakma apáról fiúra öröklődött-e, avagy sem. így például a Hegyalján 1501-ben Heycze-i Pál faber fia György faber volt.4 7 Máskor ennek éppen az ellenkezőjéről van információnk. Fennmaradt Patakról egy korai adat, ami szerint Kwnch doliator fia Pethke piscator volt, tehát a gyerek nem folytatta apja mesterségét.4 8 Egy másik adat is van arra, hogy a család nem minden tagjának ugyanaz a foglalkozása: Stephanus doliator filius Cewla testvére Petrus institor Rufus (!).49 Egyes esetekben, habár ismerjük a családi kapcsolatot, az iparos nevét a gyerek nem örökölte és azt sem tudjuk megmondani, hogy ugyanazt a tevékenységet folytatta-e, mint apja. 1485-ben hallunk Georgius filius condam Dominici carnificis szőlőeladásáról, anélkül azonban, hogy foglalkozásáról bármit is tudnánk.5 0 A példákból látszik, hogy sem a mesterség, sem a név öröklése szempontjából nem lehet törvényszerűségekről beszélni, sem a 14. században, sem pedig a középkor végén. A 15-16. században már több olyan személlyel találkozunk, aki a „filius" típusú névadási formától eltérő módon, de apjától nyerte a nevét. Ebbe a csoportba tartozik az, amikor a fiú az apa teljes nevét átveszi, mint vezetéknevet. 1485-ben Simon Pap nevét említette egy oklevél Tályán, mint egy adásvétel tanúját. Minden bizonnyal az ő fia volt az a Martinus Papsymon, akinek a neve 1498-ban szerepel.5 1 Ugyanezt az elvet mutatja a névadás terén az 1509. év újhelyi esküdtjei között szereplő Laurentius Andrasdyak elnevezése. Itt az apa valószínűleg a Dyak András nevet viselhette, és az sem elképzelhetetlen, hogy valóban litteratus volt.52 Ez a vezetéknév még a 16. században is inkább utalhat az apa tulajdonságára, mint a fiúéra. Bár hasonló névalakról van szó, az 1484-ben Szikszón bírói címet betöltő Johannes Dyak Hennengh neve inkább saját deák mivoltára utalhat, mint az apjáéra.53 Hasonló kategóriát képvisel az a névtípus, amely az apa nevéből egy „fia" szócskával képezi a fiú vezetéknevét. Ilyen nevet viselt az egyik 1414. évi szik-46 DF 215 141. és DF 215 139. — Az „alczt" jelentésére vonatkozólag 1. Magyar oklevél-szótár. Gyűjtötte Szamota István. Szerk. Zolnai Gyula. Bp. 1902-1906. 4. és Kázmér M.: Családnevek i. m. 24-25. A „fenis" jelentése valószínűleg 'fényes' volt, vö. uo. 359-360. 47 Bándi Zs.: Pálos kolostorok i. m. 601. Az olyan mesterségeknél, mint például a kovács, az ipar öröklése ésszerű volt, az apa műhelye és nagy értéket képviselő eszközei is hozzájárultak a gyerek „pályaválasztásához". 48 1346: DL 51 371. 49 1348: DL 76 896. 50 DF 215 140. 51 DF 215 141., DF 269 688. 52 DL 21 935. — Hasonló példát említ Bárczi Géza 1571-1572-ből: Balázsdiák István (Bárczi G.: Személynevek i. m. 147.). Papp László szerint a „litteratus" és a „diák" nevek még a 16. századra sem váltak családnévvé, tehát a viselőjére utalnak 1. Papp László: A 16. századi Literátus: Diák-Deák nevek kérdéséhez. Magyar Nyelv 52. (1956) 480-481. 53 DF 215 070. A „Hennengh" vezetéknév ugyanis már jóval korábban, 1406-ban kimutatható a településen, mégpedig önmagában, 1. DL 9159, DL 9452.
