Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Gulyás László Szabolcs: Középkori mezővárosi foglalkozásneveink forrásértékéről II/437

zápkor végéről. Több ilyen névanyagot adtak már ki és használtak fel névtörténeti vizsgálatokhoz.2

1

A legnagyobb hatású munka közülük talán Szabó István forráskiadványa, amely Bács, Bodrog és Csongrád megye fennmaradt középkor végi dézsmalajstromait teszi közzé. Nem véletlen, hogy ezt többen is hasznosították kutatásaikhoz.2

2

Az ezekben a forrásokban található neveket általában hasonló módon elemezték: vizsgálták a vezetéknevek típusait, azok elterjedését, az egyes keresztnevek megjelenésének gyakoriságát, illetve következtetéseket vontak le a névadási szokásokkal és a névörökléssel kapcsolatosan is. Az általunk kitűzött céloknak azonban ezek a források nem felelnek meg, mert nem közlik azt, hogy a lakosok közül kik szerepelnek a tanácsban. A megoldást véleményünk szerint a mezővárosi magisztrátusok által kiadott oklevelek jelenthetik, amelyek szinte minden esetben felsorolják az adott év tisztségviselőit, vagy legalább is közülük néhányat. Az oklevélben szereplő többi polgárról ezzel szemben azt tudjuk meg, hogy abban az évben biztosan nem töltöttek be tisztséget. A jelek szerint ugyanis ezt az információt, nyilván a presztízs miatt, ezek az oklevelek mindig közölték. Arra is számos példa van, hogy még azt is odaírják a mezővárosi polgár neve mellé, ha korábban töltött be valamilyen tisztséget a helységben, bár el kell ismerni, hogy ebben nem mindig következetesek az oklevelek írói. A módszernek e mellett más veszélyei is lehetnek. így például nyilván több olyan személy is van, aki csak egyetlen egyszer szerepel a forrásokban és akkor éppen nem volt tanácstag, holott más években ezt többször is megtehette, és akkor még nem is beszéltünk azokról, akik egyáltalán nem bukkannak fel az okleveles anyagban. Megfelelő mennyiségű irat esetén azonban ezek a források mégiscsak felhasználhatóak. Bár nem szerepel bennük a mezővárosok polgárainak összessége, az oklevelekben megjelenő személyek ennek ellenére az oppidumok lakosságának egyfajta metszetét adják. A 21

16. századi török pénzügyi anyagot dolgoz fel Fekete Lajos (Lajos Fekete: Die Siyäqat-Schrift in der türkischen Finanzverwaltung I—II. Bp. 1955.). Három szlavóniai uradalom urbáriumát teszi közzé Török Gábor (Török Gábor: Ötszáz éves híradás a szlavóniai magyarságról. Magyar Nyelv 57. [1961] 236-242., 360-363.) 14. század végi okleveles anyagból végzett gyűjtést Fehértói Katalin (Fehértói Katalin: Egy 14. századi nagybirtok jobbágyainak személynévanyaga. Magyar Nyelv 64. [1968] 317-331.). Mező András két összeírásból rekonstruált és elemzett 610 jobbágynevet (Mező A.: Jobbágynevek i. m.). A Debrecennel szomszédos Szentgyörgy mezőváros urbáriumának névanyagát adta ki Lévai Béla (Lévai Béla: Szentgyörgyi jobbágynevek az 1400-as évek közepén. In: Névtani Értesítő 10. Bp. 1985. 28-35.). Két forrásmunka alapján tesz közzé személyneveket Hajdü Mihály (Hajdú Mihály: A Garam-Ipoly közének személynevei a 15-16. században. In: Névtani Értesítő 9. Bp. 1984. 31-54. és Névtani Értesítő 10. Bp. 1985. 35-43.). A valószínűleg Kállósemjén településhez köthető victualia-jegyzék névanyagát közli N. Fodor János (N. Fodor János: 15. századi összeírások Szabolcs megyéből. Magyar Nyelv 101. [2005)] 498-509.). Mintegy 1100 személynevet tartalmaz Kredics László és Solymosi László forráskiadványa (Kredics László-Solymosi László: A veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma. [Új Történelmi Tár 4.] Bp. 1993.). Három középkor végi bortizedjegyzék adatait teszi közzé Szakály Ferenc és Szűcs Jenő munkája (Szakály Ferenc - Szűcs Jenő: Budai bortizedjegyzékek a 16. század első harmadából. [História Könyvtár. Okmánytárak 4.] Bp. 2005.). Engel Pál hasonló cikkét már említettük 1. a 14. sz. jegyz-ben. A példákat természetesen lehetne még sorolni. 22

Szabó /.: Dézsmalajstrom i. m. Az ebben közölt csaknem 4000 jobbágynevet veszi névtani vizsgálat alá Kálmán Béla (Kálmán Béla: 16. századi jobbágyneveinkhez. In: Magyar nyelvjárások VII. Papp István közreműködésével szerk. Kálmán Béla. Bp. 1961. 23—43.). A szegedi illetőségű neveket használja fel vizsgálatához Bálint Sándor (Bálint Sándor: Az 1522. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei. [A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 105.] Bp. 1963.).