Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Gulyás László Szabolcs: Középkori mezővárosi foglalkozásneveink forrásértékéről II/437
A témával több nyelvész is foglalkozott már. Mollay Károly a középkori soproni személynevek vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy a családnevek nagyjából 1500-ig alakultak ki és állandósulásuk az egész 15. század folyamán tartott.2 Melich János szerint a családnevek kialakulása egészen a 16. század végéig elhúzódott. A 15. századi városokat illetően azonban nem lehet tudni, hogy a foglalkozásnevek egyúttal családnevek is-e már.3 Bárczi Géza a 16. századból számos olyan példát idézett, amikor egy foglalkozásnév viselője valóban azt a tevékenységet folytatja, amit a neve sugall. Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a foglalkozásnevet továbbvivő utódok a névvel együtt gyakran a mesterséget is örökölték. Véleménye szerint a személynevek a 16. század közepére már állandósultak és öröklődővé váltak, de nem kizárólagosan.4 Szintén óvatosan fogalmazott Hajdú Mihály névtani összefoglaló munkájában, melyben kifejti, hogy nem állapítható meg egyértelműen, hogy a foglalkozásnevek a valódi tevékenységre utalnak-e. Szerinte a 14-15. századdal kapcsolatosan még le lehet ilyen következtetéseket vonni, de a 16. századra vonatkozóan már annak ellenére sem, hogy a vezetéknevek még a századforduló környékén sem szilárdultak meg minden esetben.5 Hasonló véleményen volt Mező András is, aki a jobbágyokkal kapcsolatosan a 15. század közepén még elismeri a személynevek forrásértékét a foglalkozásra nézve. Hozzátette azonban, hogy ugyanekkor már jórészt öröklődő vezetékneveket használt a magyar parasztság, még ha ezek megszilárdulása kezdeti stádiumban volt is csupán.6 Érthetően a történettudósok is állást foglaltak a kérdésben. A probléma e tudományág képviselői számára sokkal nagyobb jelentőséggel bír. A nyelvészettel szemben ugyanis itt az a tét, hogy fel tudjuk-e használni az eredményeket a középkori gazdaság és társadalom vizsgálatához. Mályusz Elemér már igen korán kifejtette azt a véleményét, hogy még a 16. század elején is a mesterségre utalnak ezek a vezetéknevek.7 Amikor Szabó István kiadta Bács, Bodrog és Csongrád megyék 1522. évi dézsmalajstromát, állást foglalt a foglalkozásnevekkel kapcsolatosan is. Eszerint a forrásban szereplő paraszti családnevek már öröklődőek voltak, bár elismeri még az alkalmankénti névcsere lehetőségét, azaz hogy egy család vezetékneve akaratukon kívül megváltozzon.8 A kérdést Szűcs Jenő a 15. századi városi iparral foglalkozó munkájában tárgyalta. Véleménye szerint a 14-15. század folyamán a vezetéknév még nem merevedett meg teljes mértékben, de ahol igen, az is leginkább a város vezető rétegére vonatkozik. Bár fennáll a tévedés lehetősége, a kézműves nevet viselő, de nem 2 Mollay Károly. Középkori soproni családnevek. (Német nyelvészeti dolgozatok 1.) Bp. 1938. 8. 3 Melich J.: Családneveinkről i. m. 272. 4 Bárczi Géza: A magyar személynevek 16. századi történetéhez. Magyar Nyelv 52. (1956) 149-150. 5 Hajdú M.: Névtan i. m. 742. 6 Mező András: A Várdai-birtokok jobbágynevei a 15. század közepén. Kisvárda 1970. 28-29, 35-37. 7 Mályusz Elemér: Az 1514. évi jobbágyháború okai. Társadalomtudomány 6. (1926) 378. — Szerinte is rejthet buktatókat magában ez a módszer, mégsem lehet mellőzni a kutatás során a személyneveket, 1. még Uő: A mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. Székely György. Bp. 1953. 133. 8 Szabó István: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 86.) Bp. 1954. 12.
