Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kondor Márta: A királyi kúria bíróságaitól a kancelláriáig. A központi kormányzat és adminisztráció Zsigmond-kori történetéhez II/403
kiadott okleveleit érinti, úgy gondoltuk, nehézségekkel „csak" az uralkodó budai tartózkodása esetén szembesülhetünk, hiszen — a szakirodalomban elfogadott nézet szerint — a központi kormányszervek, így a királyi kúria bíróságai is, 1405 és 1408 között véglegesen Budára költöztek és ezt követően ott székeltek.4 Ezen elgondolás fényében végeztük el C. Tóth Norbert segítségével a Budán kelt oklevelek válogatását. A későbbiekben azonban feltűnt, hogy 1412 novemberében, amikor Zsigmond a Délvidéken tartózkodott, több királyi oklevél is Visegrádon kelt. Sőt, vizsgálódásaink során további „furcsaságokra" bukkantunk: kiderült, hogy ilyen oklevelek nem csak az 1412 végéről ismeretesek, valamint az is, hogy Budán kívül nem csak Visegrádon keletkeztek az uralkodó távollétében, de az ő nevében kiállított iratok. Ezen információk alapján adódott a kérdés: ki állította (állíthatta) ki ezeket az okleveleket, amelyek — mint azt látni fogjuk — nem is annyira elhanyagolható számban maradtak ránk? Vagy másként közelítve a problémához: ha az eddig ismert módon keletkeztek az oklevelek, a kiállításuk miért nem Budán történt? A probléma első pillantásra az említett vállalkozás szempontjából nem támaszt nehézséget, hiszen a Zsigmond nyugati útjai idején a Magyar Királyság területén kiállított oklevelek nem tartoznak a regesztázandó anyaghoz. Ugyanakkor felvetődik a kérdés: ha 1412 novemberét követően valamely intézmény vagy méltóságviselő viszonylagos rendszerességgel állított ki okleveleket a király nevében úgy, hogy azok nem Budán, hanem Visegrádon vagy éppenséggel másutt keltek, nem lehetséges-e, hogy ez korábban is így volt? Ez ugyanis azt jelentené, hogy az 1410 és 1412 között kelt kiadványok esetén nem csak a Budán, de a Visegrádon (vagy akár másutt) kelt okleveleket is revízió alá kell vennünk, amennyiben meg akarunk felelni a fentebb említett „kompromisszumos irányelveknek". Az alábbiakban tehát a Zsigmond itineráriumának „nem megfeleltethető", azaz az ő nevében, de távollétében keletkezett okleveleket szeretném tüzetesebb elemzés alá venni, illetve ezek alapján a kúriai bíróságok működési mechanizmusára és a nagykancellária oklevélkiadási gyakorlatára vonatkozó eddigi ismereteket néhány újabb adattal kiegészíteni. A tanulmány nem diplomatikai tárgyú, viszont az oklevelek által hordozott információkon — elsősorban kiállítási helyen és a kiállító „azonosítására" alkalmas pecséten — alapul. Az elemzés gerincét az 1413 és az 1418 közötti időszakban kiadott és a Zsigmondkori Oklevéltárba5 felvett oklevelek alkotják: ezt az időszakot különösen alkalmasnak találtam a bírósági (és kormányzati) rendszer működésének elemzésére. Ekkor ugyanis Zsigmond megszakítás nélkül külföldön tartózkodott, így e néhány évben lehetőségünk van a bíróságok és a kormányzat működését — a 4 Kumorovitz Bernát Lajos: A budai várkápolna és a Szt. Zsigmond-prépostság történetéhez. In: Tanulmányok Budapest múltjából 15. (1963) 122.; C. Tóth Norbert: Hiteleshely és a királyi különös jelenlét. Ádatok a leleszi konvent hiteleshelyi működéséhez a 15. század elején. Századok 135. (2001) 419. 5 Zsigmondkori Oklevéltár I-II/2. (1387-1410) Összeáll. Mályusz Elemér. Bp. 1951-1958.; III—VII. (1411-1420) Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerk. Borsa Iván. Bp. 1993-2001.; VIII-IX. (1421-1422) Szerk. Borsa Iván, C. Tóth Norbert. Bp. 2003-2004.; X. (1423) Szerk. C. Tóth Norbert. Bp. 2007. (a továbbiakban: ZsO).
