Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Krisztina: Az esztergomi Szent István keresztes konvent hiteleshelyi működése az Árpád-korban II/375
jelentősebb — a hiteleshelyként is működő — budafelhévízi Szent Háromság konvent volt.6 Az Árpád-korból fennmaradt oklevelek közül elenyészően kevés azok száma, amelyek az esztergomi rendház működésére, szervezetére, mindennapi életére vonatkoznak. A konvent által kiadott 114 oklevélből, mindössze öt készült a rend saját ügyeiről, a többi hiteleshelyi tevékenysége folytán maradt fenn. A 109 fennmaradt hiteleshelyi oklevél7 már elegendő arra, hogy a konvent Árpád-kori hiteleshelyi működéséről képet alkossunk. Az oklevelek formulái azonban rendkívül változatosak, alig van két hasonló módon megírt kiadvány, amiből arra következtethetünk, hogy a fennmaradt oklevelek csak elenyésző töredékei a konvent által kiadott okleveleknek, és valószínűleg több írnok dolgozott az oklevelek kiállításánál, több formulás könyvet alapul véve. Az oklevelek belső ismertetőjegyeinek vizsgálata tehát — a formulák sokfélesége miatt — nem vezethet biztos eredményre, így az oklevelek tartalma alapján próbáljuk meg bemutatni az esztergomi Szent István keresztes konvent hiteleshelyi működését az Árpád-korban. A korabeli hiteleshelyi gyakorlatnak megfelelően a konvent magánszemélyek által, jogi ügyleteikről tett bevallásokat (fassio), felsőbb utasításra készített jelentéseket (relatio), valamint saját vagy más oklevélkibocsátó által kiadott oklevelekről készített másolatokat (transscriptio) állított ki.8 A konvent hiteleshelyi tevékenységének első fennmaradt nyoma 1222-ből való,9 de valószínűleg korábban is működött már a hiteleshely, mivel egy 1220 körül kelt oklevél a konvent levéltárát említi.1 0 1) Bevallás (fassio) típusú oklevelek a) Adásvétel (venditionalis) A fassio típusú oklevelek legnagyobb csoportját az adásvételi szerződések alkotják: az Árpád-korból mintegy harminc maradt ránk, azaz az összes fennmaradt oklevél valamivel több, mint egy negyede. A konvent első hiteleshelyi levele is ebbe a típusba tartozik. Az 1222-ben kelt oklevélben — amelynek külön érdekessége, hogy intitulatiojáhan, a korai hiteleshelyi kiadványok mintájára, nem a konvent, hanem az eladók szerepelnek — Detrik zólyomi ispán és Reduguerius fia Herduinus eladja száz ezüstmárkáért Szebelléb (Zebehleb) nevű földjét az esztergomi káptalannak azzal a feltétellel, hogy a vételárból az esztergomi egyháznak adnak tíz márkát Detrik, tíz márkát pedig Reduguerius lelkiüdvéért. A maradék nyolcvan márkát a káptalan már Mindenszentek ünnepe előtt kifizette az eladóknak. Az oklevél egy megtörtént adásvételt rögzí-6 Reiszig Ede: A János-lovagrend Budafelhévízen. Katholikus Szemle 17. (1903) 15-26, 116-125. (Reiszig a budafelhévízi konventet még johannita rendháznak vélte). 7 Tóth Norbert 103 db hiteleshelyi kiadványt említ (Tóth Norbert: A Stefanita rend esztergomi házának kiadatlan hiteleshelyi oklevelei az Árpád-korból. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 1998. 285.), ez azonban nem pontos, vö. Függelék. 8 Ezeken a csoportokon belül, az oklevelek további csoportosításához vö. Borsa Iván: Irattípusok a középkori Magyarországon. Levéltári Közlemények 64. (1993) 27-37. 9 MES I. 238. 10 Árpádkori új okmánytár I-XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁÚO) I. 168.
