Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Megjegyzések a nyitrai és pozsonyi egyház korai történetéhez. Kálmán király I. törvénykönyve 22. cikkelyének szöveghagyományáról II/359
főesperes tarthatta a székhelyét. Az esperes melletti klerikusközösség az életét az 1070-es évek második felében Pozsonyban tengető exkirálynak, Salamonnak (1063-1074) köszönhetően vált prépostsággá, de emiatt, illetve a 12. század háborús eseményei miatt a káptalan fejlődése csak a 13. században gyorsult fel.5 4 Mivel fentebb bebizonyítottuk, hogy a kálmáni dekrétum 22. cikkelye nem tekinti nagyobb prépostságnak Pozsonyt, hiszen eredetileg nem létezett az ezen feltételezés egyetlen alapjául szolgáló ut-os szövegváltozat, így elesik annak bizonyítéka, hogy a városban 1100 körül társaskáptalan működött volna. Pozsony vára már az államalapításkor fontos védelmi állás volt, föld-fa sáncának első periódusa Szent István király idejére keltezhető.5 5 Más vélemény szerint a kazettás szerkezetű sánc a 11. század közepéről való.5 6 Ez az erősség bizonyára már az 1000-es évek elején várispánsági központtá vált (a várispánság által ellenőrzött terület vármegyévé szervezése azonban lehet, hogy csak valamivel később következett be),5 7 és az ottani korábbi, morva kori templom alapjain egy új, Szent Udvözítő-templomcímű egyházat emeltek, ahol a keresztény hitre térítés folyhatott.5 8 Történetírásunk az utóbbi évtizedekben a főesperesi hivatal kialakulására az alábbi modellt dolgozta ki: a Szent István-i várakban felépített keresztelőegyház papja a későbbiekben felügyeletet gyakorolt a vár körzetében létrejövő további egyházak felett (először 1067-ben említenek kerületi papot), majd Szent László idejében archipresbiterként, Kálmán idejében archidiaconusként megjelentek a törvénykönyvek lapjain is, amelyekből kiderül, hogy felügyeleti-igazságszolgáltatási jogosítványaik voltak, amelyekből bizonyára jókora jövedelmük is származott. A 12-13. század fordulóján beköltöztek a püspöki székhelyekre, ahol a székeskáptalanok tagjaivá váltak, és így elhagyták eredeti főesperesi egyházukat.5 9 A magyar kutatás nem igazán fordított figyelmet arra az állásfoglalásra, amely megkülönböztette a 11. század végi archipresbitereket a 12-13. század fordulóján feltűnő főesperesektől (archidiaconi), bár ez a kutatói vélemény is számolt azzal, hogy az előbbiek területi hatásköre megfelelt a későbbi főesperesekéinek.6 0 Véleményünk szerint Pozsonyban a várban is egy ilyen kerületi pap — nevezzük akár archipresbitei'nek, akár főesperesnek — tarthatta a székhelyét, ahogy azt már Dedek Crescens Lajos, vagy a Salamon király kora előtti időkre 54 J. Sedivy: Die Anfänge i. m. 107-117.; Uő: Az egyház a középkori Pozsonyban i. m, 99-111. 55 Bóna István: Az Árpádok korai várai. Debrecen 1998. (Ethnica kiadványok) 34-35., 94-95. 56 Búzás Gergely: 11. századi ispáni várainkról. In: „Gondolják, látják az várnak nagy voltát...". (Tanulmányok a 80 éves Nováki Gyula tiszteletére). Szerk. Kovács Gyöngyi, Miklós Zsuzsa. Bp. 2006. 43-53. (különösen 49., 51.). 5' Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp. 1988. (Nemzet és emlékezet) 336-345. 58 Tatiana Stefanovicová: Dévény (Devin) és Pozsony (Bratislava), két jelentős kora középkori vár a Duna középső szakaszánál. In: Európa közepe 1000 körül. (Történelmi, művészeti és régészeti tanulmányok). Szerk. Alfried Wieczorek, Hans Martin Hinz. Stuttgart 2000. 198-199. 59 Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei (1264-1271). Tanulmányok Budapest múltjából 15. (1963) 7-42. (különösen: 8-12.); Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása i. m. 214-220. 60 Alexander Szentirmai: Der Ursprung des Archidiakonats in Ungarn. Österreichisches Archiv für Kirchenrecht 7. (1956) 231-244.
