Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei. Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról II/315
Neumann Tibor (Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról) In memóriám Andreae Kubinyi II. Ulászló magyar királlyá választását követően, 1490 szeptemberében csaknem két hetet töltött Székesfehérvárott, hogy az ország szokása szerint törvényes koronázással erősítse meg uralmát. Itteni tartózkodásáról legrészletesebben Antonio Bonfini számol be, aki rendkívüli alapossággal beszéli el a koronázás szertartását, majd Filipec János váradi püspök és kancellár azon bejelentését, hogy lemond méltóságairól és kolostorba vonul.2 A korántsem mindig megbízható történetíró leírása ezúttal hitelesnek tűnik,3 annak ellenére, hogy egykorú forrásokkal alig-alig tudjuk adatait ellenőrizni,4 hiszen az uralkodó e két hét alatt mindössze hét olyan oklevelet bocsátott ki, amely korunkra maradt, ráadásul ezek is a mindennapi kormányzati ügyek intézésére szolgáló parancslevelek. Hogy az alábbiakban mégis e szűkre szabott időszakkal foglalkozom, annak elsősorban az az oka, hogy az ezt követő hónapok történéseire a székesfehérvári események alapvető hatást gyakoroltak, méghozzá több ekkor életbe léptetett — de csak a későbbi forrásokból rekonstruálható — rendelet által. Vitathatatlan tény, hogy a Jagelló-kor 36 évéből II. Ulászló uralkodásának első két esztendeje — esetleg az 1514. és 1526. évek mellett — a legjobban ismert időszaknak tekinthető, köszönhetően egy másfél évtizede megjelent kiváló összefoglalásnak.5 Az alábbiakban ezért egyáltalán nem törekedtem arra, hogy újra elbeszéljem az uralkodó megválasztásának és Magyarországra érkezésének történetét, sem arra, hogy uralkodásának kezdeteiről a korábbitól eltérő képet vázoljak fel — sőt, mondandómban általában az említett összefoglalásra támaszkodtam —, és, bár a koronázás körüli események álltak érdeklődésem középpontjában, nem foglalkoztam magával a koronázás szertartásával sem. 1 Jelen dolgozat elkészítését a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00330/07. sz.) támogatta. -A szerző az MTA-SZTE-MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa. 2 Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades I-IV Edd. I[osephus] Fógel, B[cla] Iványi et Ladislaus] Juhász. Lipsiae 1936-1941. (a továbbiakban: Bonfini) IV/X. 3 Kulcsár Péter: Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése (Humanizmus és reneszánsz 1.). Bp. 1973. 155-156. (A szerző szerint Bonfini jelen volt a koronázáson.) 4 Bonfini információinak ellenőrzésében nagy segítséget jelent egy novemberi, olasz nyelvű milánói követjelentés, 1. Aragoniai Beatrix magyar királyné életére vonatkozó okiratok. Közli Berzeviczky Albert. (Monumenta Hungáriáé Historica, Diplomataria 39.) Bp. 1914. (a továbbiakban: Beatrix okit.) 172-175, vö. még Ludovici Tuberonis Dalmatae abbatis commentarii de temporibus suis. Ed. Vlado Rezar. Zagreb 2001. (a továbbiakban Tubero) 39-41. 5 Kubinyi András: Két sorsdöntő esztendő (1490-1491). Történelmi Szemle 33. (1991) 1-54.
