Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfí László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Második közlemény) II/267

pett fel, és kijelentette, hogy a zágrábi egyház jogait minden eszközzel fenn fog­ja tartani, ne csodálkozzanak hát a szlavón nemesek, ha eközben nekik szárma­zik káruk. Ismét megparancsolta tehát, hogy a tizedet az előző esztendei megál­lapodás értelmében fizessék, egyben utasította a bánt, hogy erre akár javaik lefoglalásával is kényszerítse őket.24 3 Az ügy elég fontosnak látszott ahhoz, hogy egyetemlegesen tanácskozza­nak felőle. 1486 november elején Megyericsén gyűltek össze a szlavón nemesek, ahol két zágrábi kanonok ismertette velük a király parancsát, amelyet a bán mindjárt át is írt számukra. A gyűlésről követeket küldtek az uralkodóhoz, akik ismertették a nemesek álláspontját. Erre abból következtethetünk, hogy a hó­nap végén Mátyás eggenburgi táborából már jóval mérsékeltebben, de igencsak fásultan nyilatkozott az ügyben. Rettenetesen elfáradt (vehementer jam de­fatigati sumpmus) a hosszú évek óta küzdő felek állandó kölcsönös vádaskodá­saitól; ő hivatalból meg akarja védeni jogaikban az országlakosokat és az egyhá­zakat is, de mindenekelőtt szeretne megszabadulni állandó vitáiktól és zaklatá­saiktól (nosque ab eorum continuis querelis et infestacionibus liberare). Ezért Szapolyai Imre nádor vezetésével egy tekintélyes világiakból és egyháziakból álló bíróságot rendelt ki, amelynek megparancsolta, hogy Szent Mihály nyolca­dán a felek teljhatalmú képviselőinek jelenlétében zárják le a vitát. Úgy rendel­kezett, hogy amennyiben a püspök nem jelenne meg, vagy nem tartaná tiszte­letben a döntést, a továbbiakban a szlavóniai nemesek mindig az 1485. évi meg­állapodás szerint fizessék a tizedet; ha viszont utóbbiak maradnának távol, ak­kor az az egyébként ismeretlen, és a nemesekre nézve nyilván kedvezőtlenebb, rendszer lép életbe, amelyet még Egervári László bán léptetett életbe a király parancsára.244 A kijelölt nyolcadon valóban megjelent Osvát püspök személyesen, a körö­si és zágrábi nemesek nevében pedig Grebeni Hermanfi László alnádor tíz tár­sával együtt, jellemzően valamennyien körösi birtokosok. A Szapolyai nádor ve­zette bíróság még kiegészült Nagylucsei Orbán kincstartóval, János váradi püs­pök titkos kancellárral, Györgyi Bodó Gáspárral és Lukács egri préposttal, de így is képtelen volt dönteni. Az ügy lezárását elhalasztották a király hazatérté­ig, addig pedig úgy rendelkeztek, hogy a tizedet a Dombrón egyebek mellett Hermanfi által készített és a felek által kölcsönösen megpecsételt regisztrum szerint kell fizetni.24 5 A király ekkor, úgy látszik, végképp türelmét vesztette, és a püspök mellé állt. 1487. szeptember 4-én Bécsújhelyről aulicusát, Szántai Zsigmondot küldte Szlavóniába, akinek ezúttal maga határozta meg, miképpen kell a tizedet kivet­nie és behajtania. A fizetésre nemcsak birtokaik lefoglalásával, hanem minden más eszközzel kellett kényszerítenie a szlavón nemeseket; egyúttal felszólította őket, hogy ez ügyben „ne gyertek és ne is küldjetek hozzánk, mert ez végső és megmásíthatatlan akaratunk" (ad nos nec veniatis neque mittatis quoniam hec extrema et inconcussa voluntas nostra esi).246 A fenyegetés hatott. 1488 júliusá-243 DF 268 107. 244 DL 46 055. 245 DF 268 110. 246 DF 268 108.

Next

/
Oldalképek
Tartalom