Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfí László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Második közlemény) II/267
társaságában immár a Kanizsaiak,45 vagy éppenséggel Hédervári tárnokmester ügyében járhatott el bíróként, szakértelmének kétségbevonhatatlan bizonyítéka. Ugyanezt tanúsítja, bár nem fogott bíróságról van szó, a Drágfí-Perényi perben való részvétele, ugyancsak Korotnai és Hásságyi társaságában.4 6 Más szempontból számít kivételnek az 1486. áprilisi döntőbíráskodás: ebben az esetben az egyik fél, Battyányi Boldizsár hívta el apósát, hogy Somogy megyei birtokai ügyében legyen segítségére, László úr pedig magával vitte szomszédját, Palicsnai Miklóst, egyébként Körös megyei szolgabírót. A döntőbíróság többi tagjának társadalmi státusza megfelel azon személyekének, akiknek társaságában, illetve ügyében Hermanfi Szlavóniában gyakran eljárt. A döntőbíráskodás nehézségeit és komplexitását jól illusztrálja a fentebb már említett szobocsinai ügy. A kastély el-, majd visszafoglalása nagy port vert fel Körös megyében, és a szálak egészen Osvát püspökig nyúltak. Nem véletlen, hogy a bizottságban négy jogtudó, a kétszeres vicebán Hermanfi László, Gudovci Péter, Paulovci Kelemen és Kamarcai Miklós mester kapott helyet, két szomszéd (Briga Balázs és Kopinci Antal) és az egyébként ismeretlen Fekete Péter mellett. Az egyezség első két pontjában, úgy látszik, könnyen megállapodtak a bírák. Az Ervencei fivéreknek és Szobocsinai Erzsébetnek is az otnyai Szent Pál templomban, vagyis Hermanfi László birtokán kellett tisztító esküt tennie, mégpedig Kopinci Antal és egy másik helyi birtokos, Rogoznai László, valamint az egyik körösi szolgabíró előtt. Szobocsinai Erzsébet elvitt ingóságai ügyében ugyancsak Kopinci Antalnak és Rogoznai Lászlónak kellett néhány „derekabb" jobbágyot kiválasztania Brezovcon, akik esküt tettek a brezovci házban tárolt ingóságok értékére; ezen érték negyedét kellett aztán az Ervenceiknek megtéríteniük. Az utolsó, legfontosabb pontban azonban, jelesül Oresjai Mihály és Selkfi Dorottya birtokainak ügyében, hosszú vita után sem tudtak megegyezni. A bírák egy része úgy vélte, hogy előbbi a halálával, utóbbi a fogságával levezekelte a bűneit és megváltotta kötelezettségeit is, így a birtokok Erzsébet asszonyra szállnak. A másik rész viszont azon az állásponton volt, hogy Mihály a halálával csak a bűnét váltotta meg, a káptalani bevallásban vállalt kötelezettségét nem, így a birtokok az Ervencei testvéreket illetik meg. Nem tudván dűlőre jutni, az ügy eldöntését Hásságyi István országbírói ítélőmesterre és társaira bízták, akiknek 1476. február 28-án kellett ítéletet hozniuk a vízkereszti nyolcadon vagy akár azon kívül. A brezovci jobbágyok esküje egy érdekes dologra hívja fel a figyelmet, nevezetesen a jobbágyok részvételére a döntőbíráskodásban. 1473 októberében például, amidőn Hermanfi László és Latk Mihály, illetve Tulbertfi Miklós és 45 Kanizsai László apja első, míg János és István annak második házasságából született. A bíráknak dönteniük kellett az özvegy, Katalin és mostohafia, László között az idősebb Kanizsai László halála után létrejött, az ingóságokat érintő osztozkodás ügyében, továbbá Katalin asszony jegyajándékáról, a kiskorú Dorottya leánynegyedéről, „si usque tempus maritacionis extradari liceat vei quousque qualis modus educacionis et sustentacionis eidem servitur; mindezt in certis clausulis articulatim in registris eorum conscribi et denotari faciendo eademque registra unanimiter ac pari voluntate et consensu annotatis magistro Johanni et Ladislao Hermanfy ceterisque per eosdem si voluerint penes se eligendis probis et nobilibus hominibus dare, presentare et exhibere" kötelesek, és amit ők a registrumok megtekintése után döntenek, azt el kell fogadniuk - DL 93 591. 46 Bónis Gy.\ Jogtudó i. m. 284-285.
