Századok – 2008
DOKUMENTUMOK - Hermann Róbert: Eötvös József öt levele 1849-ből és 1864-ből I/205
sában foglalatosságait elvállalhassa. - Hogy Dessewffy, kivel mihent vele találkozom, ezen ügyben szollok, ezt szívesen megteszi, és a dologban szokott szívósságával jár el, arról meg vagyok győződve, s egy szó tőle — bármily ellentét uralkodik látszólag a jelen kormány s a oconservativok között — egy szó Emiltől többet ér, mintha az Akadémia s én magam a legszebb stílusban íveket írunk fel. - A grófné le fog kötelezni, ha nekem e részben nézeteit tudtomra adja, mert ha például Horváth jobban szeretné, hogy Dessewffyt közbenjárásáért az Academia vagy annak történelmi osztálya szólítsa fel, ez is megtörténhetik nehézség nélkül, csakhogy az egész az Academia szünnapjai miatt, melyek két holnapig tartanak - későbben haladna. -Fogadja legmélyebb tiszteletem kifejezését, mellyel maradok alázatos szolgája Eötvös Magyar nyelvű sk. tisztázat. Fénymásolata birtokomban. A negyedik levél Eötvösnek az 1864. július 17-én elhunyt Szalay László gyermekei érdekében indított segélyakciójára nézve tartalmaz új adatokat. Szalay Eötvös legjobb barátja volt, amint ezt Eötvös hozzá intézett levelei4 2 s egyéb nyilatkozatai is bizonyítják.4 3 Falk Miksának írott egyik levelében utóbb úgy nyilatkozott, hogy ő maga „Szalayhoz közelebb állt, mint családjának bármely tagja."44 1848-1849-ben politikai szempontból némileg elváltak útjaik: Szalay az önálló, majd a független Magyarország (fél)hivatalos diplomatájaként ténykedett egészen 1849 augusztusáig, előbb Frankfurtban, majd Londonban, Brüsszelben és Zürichben. Eötvös már az önvédelmi harcot is kilátástalannak ítélte, tartva egy, az 1793. évi francia forradalmi eseményeket megismétlő magyarországi fordulattól, s ezért külföldre távozott.4 5 (Hozzáteendő, hogy 1848. október 20-án írott levelében Csaba, 2004.) 102-103.; Ghyczy Kálmán 1864. július 19-i levelét Csengery Antalhoz, közli Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. S. a. r. Csengery Lóránt. A bevezetőt írta Wlassics Gyula. Magyarország Ujabbkori Történetének Forrásai. Hivatalos iratok és levelek. Bp., 1928. 491. Deáknak Szalay özvegyéhez intézett kondoleáló levelét idézi és a Szalayról megjelent nekrológok listáját közli Szalay László levelei. Életrajzi vázlattal és megjegyzésekkel ellátva közrebocsátja Dr. báró Szalay Gábor. Bp., 1913. (továbbiakban Szalay Gábor, 1913.) 33. 2. jz. és 311-313. A leveleket közli: Deák Ferenc kiadatlan leveleiből. Válogatta, jegyzetekkel ellátta és az előszót írta Sándor Pál. Bp. 1992. (továbbiakban Sándor Pál, 1992) 108-109. 42 Ld. Nizsalovszky - Lukácsy. Jelentős részüket újraközli Eötvös József, 1976. passim. Szalay Eötvöshöz írott leveleit Szalay Gábor a 20. század elején már nem találta. Szalay Gábor 1913. VI-VII., 1. jz. Jelenleg három, Szalay által Eötvöshöz írott levél található az OSZK Kt. Levéltárában. Egy, valószínűleg 1849. évi levél részletét Eötvös idézte emlékbeszédében. Eötvös József, 1975. 237. 43 Eötvös a kiegyezéssel helyreállni, illetve megvalósulni látván a Magyarország-központú Habsburg-monarchiát, 1866. szeptember 15-én arról írt naplójában, hogy ezt már fiatalkorában remélte, de „csak Szalayval közöltem reményeimet, mert tudtam, hogy általa csak költőnek, s nem őrültnek fog mondani [sic!]." Ez a bejegyzés önmagában rendkívül bizalmas kapcsolatra mutat. Eötvös József: Vallomások és gondolatok S. a. r. Bényei Miklós. Eötvös József művei. Bp., 1977. (továbbiakban Eötvös József, 1977.) 705-706. 44 1865. március 14-én. Közli Eötvös József, 1976. 388-389. 45 Sőtér István: Eötvös József. 2. kiadás. Bp., 1967. 229. annak érdekében, hogy a centralisták általános hitevesztettségét bizonyítsa, ugyan azt a feltételezést fogalmazza meg, hogy Szalay már 1848 nyarán vesztett ügynek tekintette a magyar 48-at. Am e feltételezést csupán arra alapozza, hogy Szalay ki akarta magához vitetni a családját Frankfurtba. Ez azonban egy tartós diplomáciai kiküldetésben lévő személy részéről egyáltalán nem olyan meglepő szándék, s Szalay 1849. augusztusáig terjedő ténykedése arra mutat, hogy elég nagy erőmegfeszítéssel szolgálta ezt a vesztett ügyet. Mindezt újabban kiemeli Fenyő István: A centralisták az 1848-as forradalomban. Bp., 2003. 97-110.
