Századok – 2008
DOKUMENTUMOK - Hermann Róbert: Eötvös József öt levele 1849-ből és 1864-ből I/205
szonyt, amelyben Louis és anyja álltak, s amelyben a jó asszony maga volt nagyobbrészt hibás, mindkettejük érdekében azt kell kívánnunk, hogy ezen viszony nyilvánosan sohasem tárgyaltassék, s a kölni cikkre történő válaszadás szükségszerűen mindezen dolgok vitatására vezetne, s a következmények nem csupán azon rokonszenvre nézve, amely jelenleg L. mellett nyilatkozik, hanem magára anyja hírnevére is veszélyes lenne, miután míg egyrészről mindazt, amit L. hevességből művelt és mondott, mint egy kötelességéről megfeledkezett fiú tetteit törekednének bemutatni, amíg mások annak érdekében, hogy Louis jellemét tisztára mossák, az anyja terhére még több dolgot rónának, mint amennyit megérdemelne.21 - Kéije meg tehát sógornőjét, hogy adja fel a válaszadással kapcsolatos elképzelését, még pedig főképp azért, mivel a cikk csupán a Köllner Zeitungbanjelent meg, s ezért mindenki szinte meg van győződve arról, hogy nem válik közismertté, ami bizonyosan megtörténne, hacsak tanácsomra a Köllner Zeitungra elő nem fizetnek.22 Ha azonban a sógornője nem lenne visszatartható ettől, kérem, hogy a válaszcikket Zürichbe, Szalay Lászlónak2 3 küldje el, aki azt be fogja küldeni a kölni újságnak.2 4 Német nyelvű, aláíratlan sk. tisztázat. Eredetije birtokomban. 21 Maga a cikk egyelőre nem ismert, de mindezek alapján világos, hogy az nem Batthyány 1848-as szerepére, hanem anyjával, Skerlecz Borbálával való nézeteltérésére vonatkozott. Batthyány Lajos apjának, Józsefnek 1812-ben bekövetkezett halála után ugyanis az anya, Skerlecz Borbála — a végrendeletet mintegy semmibe véve — megszerezte a vagyon feletti rendelkezést, s pazarló életmódjával súlyos adósságokkal terhelte meg azt. Batthyány Lajos csak nagykorúvá válása s évekig tartó pereskedés után jutott atyai öröksége birtokába. Ács Tibor: Batthyány Lajos katonai szolgálatának története (1826. augusztus 5. - 1831. április 30.). Hadtörténelmi Közlemények, 1984/4. 716-751.; Tilcsik György: Források és adatok a Batthyány Lajos és édesanyja közötti vita lezárulásához. (In:) Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1996/3. 47-65.; Molnár András: „Viam meam persequor." Batthyány Lajos gróf útja a miniszterelnökségig (1807-1848). Bp, 2007. 58-62. - Elképzelhető, hogy ez az újságcikk szolgált alapjául mindannak, amit Adolf Neustadt I. 7-15. Batthyány és anyja viszonyáról ír. Magyar fordításban közli Molnár András: Egy honvéd feljegyzései Bathyány Lajos grófról. Levéltári Szemle, 1993/1. 50-54. 22 A szövegben „wenn Sie nicht auf meinen Rath auf die Köllner [sie!] Zeitung praenumerirt hätten", azaz hacsak a válaszcikkel reklámot nem csinálnak a hírlapnak. 23 Szalay László (1813-1864), történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1848-ban a magyar kormányzat frankfurti, majd londoni diplomáciai megbízottja, 1855-ben hazatér, 1861-ben országgyűlési képviselő. Életútjára ld. Antalffy György: Szalay László, a reformkor politikai-jogi gondolkodója. Bp, 1983. 24 Szalay 1848 decemberében a magyar kormányzat nevében Londonban próbált meg érintkezésbe lépni a brit kormánnyal, ám az visszautasította a közeledést, mondván, hogy Magyarországról csak mint az Osztrák Császárság részéről van tudomása. 1849 februárjában Brüsszelbe ment, hogy az olasz ügyek rendezésére összehívandó kongresszuson próbálja meg Magyarországot képviselni. A trónfosztás és a Függetlenségi Nyilatkozat után fölöslegesnek látta ottlétét, s 1849 májusában Zürichbe ment. Innen csupán egyetlen jelentést küldött haza: ebben felhívta a kormány figyelmét, hogy a badeni és pfalzi forradalmi eseményekre nem érdemes alapozni. Itt írta és adta ki 1849. június 6. - augusztus 16. között a „Lettres sur la Hongrie" c. röpiratgyűjteményét, amelyben a magyar küzdelem jogosságát fejtegette. A szabadságharc leverése is itt érte. Batthyányné ebben az időben állandó érintkezésben volt Szalayval. Szalay 1849. november 29-én levélben kereste meg Batthyánynét azzal, hogy Eötvös (általunk nem ismert) leveléből tudta meg, miszerint a grófnő Münchenen keresztül Svájcba utazott, s Rohrschachban letelepedett. „Én annak idejében nagyságod dicsőült férje által Magyarország képviseletével bízattam meg a központi német hatalomnál, s e tisztemben mindvégig szerencsés voltam az örökemlékű férfiú bizodalmát bírni." Ezért kötelességének érzi, hogy felajánlja szolgálatait Batthyánynénak. A levélhez csatol két, Batthyányról szóló ü-atot. [Ezek nincsenek a levél mellett.] Személyesen tette volna tiszteletét, „ha nem tudom, bogy a magányt nem szabad megvonni a szenvedőtől, kit — remélem és óhajtom — bánata közben erősíteni fog a visszaemlékezés arra, kire mint életében és halálában nagyra fog mindenha tekinteni minden magyar." (Magyar nyelvű sk. tisztázat, Dobák Géza tulajdonában.) Batthyányné 1849. december l-jén Rohrschachból válaszolt Szalaynak: Eszerint november 30-án kapta levelét a könyvekkel együtt. „A csapás, mely mmdannyiunkat ért, nagy, — mert a szeretett hazát elvesztve találjuk — az
