Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
tagadásával meg akarták akadályozni, hogy a felvidéki magyarok érdekében a prágai kormánynál tiltakozzon. A hercegprímás azonban utazási szándékával annyit mégis elért, hogy a széttelepítésre szánt magyarok sorsával ismételten foglalkozott a magyar sajtó és világ közvéleménye is. Csehszlovákiában eközben folytatódtak a belső telepítések is. Mivel a magyar kormány tiltakozásaira a csehszlovák kormány nem reagált, Budapest 1946. december 16-án megszakította a lakosságcsere lebonyolításának előkészületeit. December 21-én Mindszenty a magyar katolikusok nevében kiáltványt bocsátott ki, melyben ismételten felháborodásának adott hangot és szemére vetette Prágának, hogy üldözi az országhatárain belül élő magyarságot, holott ennek az államnak a „zászlajára a szabadságot és egyenlőséget jelentő demokráciát írták." Bár kijelentette, hogy nem kíván beleavatkozni Csehszlovákia belügyeibe, mégis arra kérte a magyar kormányt, hogy tetteivel enyhítse a magyarok szenvedéseit Csehszlovákiában.8 1 Mindszenty leszögezte, hogy akkor is felemelné a szavát, ha az üldözöttek nem magyarok volnának, mivel az emberi jogok súlyos megsértéséről van szó, amit a katolikusok nem tudnak elnézni. Kérte továbbá, állítsanak fel egy független nemzetközi bíróságot, amely az Egyesült Nemzetek Szövetsége számára tényszerűen dokumentálná a Csehszlovákiában történteket, így a szövetség, mint nemzetközi szervezet közbeléphetne. A hercegprímás, hogy hatásosabbá tegye a segélykérést, a kiáltvány végén az „S.O.S." jelzést is elhelyezte. A csehszlovák vezetés nem vett tudomást a magyar és magyarországi egyházi vezetők és papok tiltakozásáról. A csehszlovákiai magyar katolikus hívek ezért azzal a kéréssel fordultak főpásztoraikhoz, hogy nyilvánosan és egységesen lépjenek fel érdekükben. Követeléseiket 1947. február 2-án kibocsátott latin nyelvű kérvényükben fogalmazták meg. Ehhez egy jegyzéket mellékeltek, amelyben összefoglalták a magyarság és külön a katolikusok sérelmeit is: 1) a csehszlovák hatóságok megtiltották, hogy a magyar papok hitoktatást végezzenek a szlovákiai iskolákban, 2) az iskolákban egyébként is csak szlovák nyelven folyhat a hitoktatás, amit a magyar gyerekek nem értenek, 3) a magyar nyelvű istentiszteleteket korlátozzák, illetve néhány helyen (Pozsonyban például 1945 szeptemberétől) be is tiltották, 4) a magyar iskolások nem ministrálhatnak magyar nyelvű istentiszteleteken, 5) betiltották a magyar nyelvű egyházi kiadványok megjelentetését és forgalmazását, 6) az egyházi hivatalnokoknak megtiltották a magyar nyelv használatát, 7) Madarász István kassai megyéspüspököt, valamint több magyar papot — köztük olyanokat is, akik Csehszlovákia területén születtek és hivatásukat is végig ott gyakorolták — erőszakkal Magyarországra telepítették át, 8) megvonták a magyar nemzetiségű papok állami fizetési támogatását, illetve nyugdíját, 9) a pozsonyi tudományegyetem teológiai fakultásán idegennek tekintik a magyar szeminaristákat, és tiltják képzésüket. A kérvény Mindszentyhez és más egyházi vezetőkhöz is eljutott. A hercegprímás tudomásul vette a kérvényt, de körlevelei közrebocsátásán és tiltakozásain túl mást — mint láttuk — nem tehetett a csehszlovákiai magyar katolikusok érdekében. 81 EPL, V-700/18. 7-431, 6. dob, 429. p.
