Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
A párizsi békeszerződés végül érvényben hagyta a trianoni szerződést, újabb területeket csatolt el, amelyet Csehszlovákia kapott meg hídfőként a Duna jobb partján.7 0 „Mégis elkövetkezett a nagy csalódás"7 1 - írta Mindszenty emlékirataiban a párizsi békeszerződés lezárásakor. Mindszenty és a magyar püspöki kar elítélte a párizsi békét; erről egy későbbi dokumentumból értesülhetünk. Nagy „szomorúsággal" állapították meg, hogy a békeszerződés „hazánkra túl súlyos terheket ró, és több szempontból méltánytalan, sőt igazságtalan". Reményüket fejezték ki, hogy a nagyhatalmak a későbbiek folyamán lehetőséget találnak majd „a magyar ügy igazságos és méltányos rendezésére".72 Mindszenty a nagyhatalmak képviselőihez intézet táviratában arra is emlékeztetett, hogy „Sem az angol-amerikai, sem a lenini-sztálini elveknek nem felel meg három és fél millió magyarnak más államokhoz csatolása."7 3 A béketárgyalások tulajdonképpen egyik fél elképzeléseit sem váltották valóra. A csehszlovák küldöttség azon követelése, hogy további 200 ezer magyart egyoldalúan a lakosságcserén felül kitelepítsenek, kudarcot vallott, de a magyar kormánynak a kisebbségvédelem nemzetközi szavatolására vonatkozó elképzelése sem valósult meg. A békekonferencia a csehszlovák-magyar viszony rendezését a kétoldalú tárgyalások körébe utalva lényegében nyitva hagyta a szlovákiai magyarság ügyét, azaz nem volt többé nemzetközi szerződéses akadálya annak, hogy a magyar kisebbséget erőszakosan széttelepítsék, deportálják. Mindszenty és a csehszlovákiai magyarság 1946. október 28-án Mindszenty körlevélben fordult a magyarországi hívekhez, amelyben a felvidéki magyarok történelmi helyzetének 20. századi alakulását ismertette. Csehszlovákia szemére vetette, hogy nem elégszik meg azokkal a területekkel, amelyeket a békeszerződés 1919-ben neki ítélt, ezeken túlmenően az 1938-ban az I. bécsi döntés által Magyarországnak ítélt területeket is elkobozták. Kifejti, hogy a csehszlovák vezetés tetézve a magyarok megpróbáltatásait, a felvidéki magyarokat is ki akarja űzni ősi földjéről. Mindszenty október 28-i körlevelében fenntartásait hangsúlyozta a csehszlovák kormány azon kijelentésére, hogy a magyarok kitelepítése „udvariasan fog történni" és nem úgy, ahogy Hitler bánt a zsidókkal vagy a török kormány az örményekkel. Mindszenty szerint nem lehet emberségesnek mondani azt, hogy 200 ezer magyart kitaszítanak hazájából, „kényszerítik őket, hogy elhagyják temetőiket, ahol elhunyt őseik hamvai nyugszanak, elhagyják ingóságaikat, melyeket a maguk és sok nemzedék munkájával szereztek, hogy ezeket most az őket kiüldözök könnyű zsákmányaként hátrahagyják?" És kik az üldözők — teszi fel a kérdést Mindszenty —, akik most felettünk ítélkeznek? „Ugyanazok a szlovákok, akik annak a gyászos Hitlernek legjobb barátaiként érte szálltak háborúba, a zsidókat kegyetlenül üldözték és kiirtották. .."7 4 A csehszlovák kormány nyilat-72 Új Ember, 1947. március 9. 73 Haas György: Második Trianon. Békéscsaba, 1995, Tevan, 174. Mindszenty itt a trianoni békeszerződés által elcsatoltak számát említi. 1947-ben a szomszéd államokban élő magyar ksiebbség létszáma már csak mintegy 2,5 millió fő volt. 74 EPL, V-700/19. 7-277., 6. dob., 154. p.
