Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
ról.47 A kitelepítés leállításában Mindszenty propagandájának, a magyar püspöki kar tiltakozásainak és más politikai érdeknek is jelentős része volt. A magyar kormány belátta, ha a magyarországi németek kitelepítése tovább folytatódik, a csehszlovák politikai vezetés előtt nem állhat meg az a érvük, hogy a szlovákiai magyarokat nem tudnák elhelyezni, így kezdetben lassították, majd végleg leállították a kitelepítéseket. Mindszenty és a reszlovakizáció A csehszlovák kormány korántsem elégedett meg a lakosságcsere-egyezménnyel. Az etnikai terjeszkedés, illetve a kisebbségi magyarság kiszorításának egy másik, sajátos eszköze az úgynevezett reszlovakizáció,4 8 azaz visszaszlovákosítás volt. A vonatkozó rendeletet 1946. június 17-én adták ki, de már a tavaszi összeírás idején lehetőséget adtak a szlovákiai magyaroknak, hogy jelezzék, ha ilyen irányú szándékuk lenne. A reszlovakizációs rendelet abból a valótlan és tudománytalan állításból indult ki, hogy a felvidéki magyarság eredetileg valójában szlovák elem volt, de az évezred folyamán a történelem alakulása és a térségben lejátszódó politikai változások következtében elmagyarosodott, most viszont újra visszatérhet eredeti identitásához. Az év nyarán nagyarányú kampány kezdődött. Noha a reszlovakizálás elvileg önkéntes volt, a felvidéki magyarságot valójában válaszút elé állították: ha valaki szlováknak vallja magát, visszakapja az állampolgárságát, ha nem, akkor vállalnia kell a következményeket, a magyar nemzetiséget sújtó üldöztetést, az otthon elhagyását, sőt az országból való kiutasíttatást. A magyar családfők számára lehetővé tették, hogy bizottság előtt tagadják meg a nemzetiségüket, és családtagjaikkal együtt térjenek vissza a szlováksághoz. A felvidéki városokban ilyen és hasonló szövegű feliratokat ragasztottak ki: „Szlovákok! Szlovák anyátok vár rátok, hogy keblére öleljen benneteket. A végleges rendezés előtt még egyszer felszólít benneteket, hogy azok, akik szlovák módra éreznek, akik szlovák eredetűek és szlovákoknak vallják magukat, jelentkezzenek. Aki hibázott, arra bocsánat vár. A szlovák anya megoltalmaz benneteket, és gondotokat viseli. Azok, akik jelentkeznek, minden olyan jogban részesülni fognak, amely biztosítja megélhetésüket egy jól szervezett államban".4 9 A csehszlovák hatóságok nem riadtak vissza a megtévesztő módszerektől sem. Egy ilyen esetet Mindszenty is megemlített a Nagy Ferenchez írt levélben.5 0 A magyar gazdákat valamilyen ürüggyel berendelték a községházára, ahol a jegyző megkérdezte, kívánnak-e Csehszlovákiában maradni. Ha a válasz igen volt, akkor egy szlovák nyelvű papírt tettek eléjük, amely a csehszlovák állampolgárság vállalását tartalmazta. Azokat a magyarokat, akik vonakodtak aláírni, kilakoltatással, vagyonelkobzással, liszt- és cukorjegyeik elkobzásával, egyes esetekben ötven koronás bírsággal fenyegették 48 A reszlovakizáció részletes lefolyását lásd: Popély Árpád: A reszlovakizáció területi vetülete. Adalékok a II. világháború utáni reszlovakizáció történetéhez. In: Gyúr gyík László - Kocsis Aranka (szerk): Társadalom-tudomány. Tanulmányok a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport műhelyéből. Pozsony, Kalligram, 2002, 38-60. 49 EPL, V-700/19. 7-277., 6. dob., 120. p 50 Mindszenty levele a magyarországi püspököknek (1946. október 26.). MOL, XIX-J-1-j, 35. dob.
