Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
félnek a kitelepítéstől. A magyar településeken ledöntik a magyar szentek szobrait, az ottani magyarok vagyonát lefoglalják, egyesületeiket feloszlatják, az üzletek magyar nyelvű feliratait összetörik, a magyar plébániáikat kifosztják. „Nemzedékek hosszú sorának öröme és szenvedése által megszentelődött családi szentélyeket feldúlnak, és lakóit üldözött vadként hajtják el."1 8 A felvidéki hívők és papok helyzetét a következőképpen jellemzi: „Akik az emberséges nagyvilág felzúdulására esetleg maradhatnak, félő, hogy tiszta magyar községekben sem jutnak magyar paphoz, magyar iskolához, és így a világszerte örömmel fogadott emberi alapjogokat, köztük az Atlanti Chartában kifejezetten meghirdetett vallásszabadságot épp most, a huszadik században veszítik el. A papok üldözése által meg akarják verni a pásztort, hogy elszéledjen a nyáj. És ez a nyáj a szerencsétlen magyar nép." Dicsérően szól a felvidéki magyar papokról, akik „jó pásztorként" a végsőkig kitartanak híveik mellett, és csak fenyegetésre, kényszernek engedve távoztak el parókiájukról, de néhányan közülük is visszatérnek állomáshelyükre. A csehszlovák kormány bűne, mondja, hogy 1945-ben több mint 37 magyar papot, köztük csehszlovák állampolgárokat űztek ki a Felvidékről. A szlovák katolikusok magatartását így jellemzi: „A ledöntött szobrokat egyszerű szlovák asszonyok megkoszorúzták, és védelmére keltek elűzött papjaiknak. Nem az ő hibájuk, hogy a gyűlölet időlegesen fölébe kerekedett szeretetüknek."19 Körlevelében végül a magyarországi keresztény hívők együttérzését kérte az ottani szenvedő magyarok iránt.Mindszenty részéről nem volt új keletű az ilyen fellépés a csehszlovákiai magyarok védelmében. Először 1945 nyarán kérte — még mint veszprémi püspök — a magyarországi katolikusok nevében a szlovák püspöki kart, lépjen föl a csehszlovákiai magyarüldözés ellen. Választ, tudomásunk szerint, nem kapott. Másodszor már Magyarország hercegprímásaként intézett levelet hozzájuk. Arra kérte őket, legalább nyilatkozatban ítéljék el a szlovákiai magyarok jogfosztását. A szlovák püspöki kar ennek hatására 1945. november 15-én emlékiratot intézett a csehszlovák kormányhoz, amelyben egyértelműen elítélte a csehszlovákiai magyarokkal és németekkel szembeni bánásmódot: „A keresztény érzéssel és népünk jó hírnevével nem összeegyeztethető, ahogyan némely beosztott szerv a németekkel, valamint a magyarokkal bánik. Ezeknek a túlkapásoknak szükségképpen az erkölcsi és jogrend megingása és felbomlása a következménye. Ezek a túlkapások nagyon is sértik népünk külföldi hírnevét, mivel az erről szóló hírek, mint már most látjuk, külföldre is eljutnak. Ezért nyomatékosan kérjük, hogy a köztársaság kormánya védje a felelőtlen és könnyelmű elemekkel szemben a németeknek és magyaroknak ezeket a természetes jogait."2 0 A csehszlovákiai magyarság rokonszenvvel és hálával fogadta Mindszenty fáradozásait, megnyugtatóan hatott rájuk, hogy a magyar egyház vezetője kiáll mellettük. A felvidéki magyarság elitje sem nézhette tétlenül a kitelepítéseket, ügyük támogatására szövetségeseket kerestek, egyik ilyen jelöltjük Mindszenty 18 Uo. 19 Uo. 78. 20 A dokumentumot Leopold Precan, Karol Kmefko érsek és Móric Pícha püspök írta alá. SNA, Fond Kabinet Podpredsedu Vlády (Miniszterlnöki Hivatal), rendezetlen anyag. 21 Magyar értelmiségiek titkos mozgalma Csehszlovákiában, mely 1945-1948 között működött.
