Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - 50 év. 1956-2006 (Ism.: Szabó Róbert) VI/1563

hiányolja az egyházi önvizsgálat elhúzódását. Gémes István külföldön élő teológus arra vállalkozott, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház 2006-ig tartó félévszázados történetéről „viszonylagos objektivitással" írjon. Szerénysége ellenére elemzése korrektnek tűnik; kettős folyamat megjelenését szemlélteti: míg az Állami Egyházügyi Hivatal irányítása alatt álló egyházi elöljárók a szocializmusképbe beillő „szolgáló egyház" koncepciót favorizálták, 1984-től a hivatalos vezetéssel szemben illetve ellenében félig nyíltan, majd a nyilvánosság előtt a megújulás igényével olyan legális evangélikus egyházi csoportok szerveződtek, amelyek a belső egyházi állapot valódi analizálását szorgalmazták. Az 1990 utáni szabadabb egyházi állapotok elismerése mellett a negatívumok jelzésére is vállalkozik. Az egyházi bocsánatkérés, a bűnmegvallás elmaradásáról ír, hibásnak ítéli a korábbi állami támogatás elfogadásának folytatását, amely további politikai függőségi viszonyt eredményez. Súlyosnak tartja a missziós egyházzá válás lehetőségének elmulasztását, mert így háttérbe szorul a laikus világi elem megjelenése az egyház ügyeinek rendezésében. (Theatron tó koszmó... A Magyarországi Evangélikus Egyház 50 éve, 1956-2006) Nem jellemző, hogy a kötetben már korábban megjelent írásokat újraközöljenek, de praktikus szempontok miatt erre is van példa. A református egyházról szóló egyik tanulmányt az EPMSZ 1986-ban, a forradalom 30. évfordulójára kiadott kötetben már megjelentette. Mostani újraközlése a szerkesztők elképzelése szerint kettős célt szolgált: az akkor még zárt raktárakban őrzött, a nyilvánosság elé nem kerülhető kötetben megjelent Bárczay tanulmány közkinccsé tétele valamint Kálmán Szabolcs református lelkész írásának felvezetése, A tömlő már újul és a bor? Rátekintés a Magyarországi Református Egyház utóbbi húsz évére 1986-2006. A 2001-ben hazatért szerző személyes beszélgetések alapján foglalja össze a református egyház utóbbi húsz évének summázatát. Véleménye szerint a rendszerváltás a többi történelmi egyházhoz hasonlóan a reformátusokat is felkészületlenül érte. Ugyan a püspökválasztások révén az egyház megtisztítása részben megvalósult, ám az egyházi vezetők körében itt is elmaradt a bűnvallás és az önvizsgálat. A történelmi egyházakról közölt többi tanulmány szerzőjével egyetértésben károsnak ítéli, hogy az egyházi ingatlanok visszaszerzése, a részleges privatizáció kapcsán kialakult anyagi ügyek anomáliái miatt is az egyháznak az államtól való anyagi függősége újrateremtődött. Riasztó jelnek látja a papságon belül az egyoldalú politikai elkötelezettség jelentkezését, sérelmezi a baloldali plebejus hagyományok megfakulását, kevesli a magyar zsidósággal kapcsolatos szolidaritás megnyilvánulását. Aggasztónak tartja a másként való gondolkodás elfojtását, a női lelkészek helyzetének rendezetlenségét. A mai kor emberének megszólítása érdekében egyházi szemléletváltást sürget. Kovács András egy korábban megjelent munkájának egyik fejezetét választották ki a szerkesztők a magyar zsidó felekezet 1956 és 1990 közötti történetének összefoglalására. A szerző véleménye szerint az 1956-ban emigráltak nagy száma miatt a hitközség csak a kulturális és a vallásos örökség megőrzésére törekedett. Az állami segítségadás az antiszemitizmus elleni védelem fejében a rendszerrel való teljes azonosulást, az asszimiláció vállalását igényelte. (Ennek megfelelően a felfelé törekvő társadalmi mobilitás előfeltétele a zsidó identitástól való eltávolodás lett.) Sajátos viszony jött létre a túlélésére berendezkedett zsidó hitközségi vezetők és a pártállam között, miközben a zsidó önazonossághoz való ragaszkodás megfogalmazása csak a rendszerrel szembeni ellenzéki mozgalom, csoportosulás pozíciójából vált lehetségessé. (Magyar zsidó politika és a zsidó felekezet az 56-os forradalom után). A kötet zárófejezetében a fiatalok kapták meg a szót. Gaál Enikő A magyar 56 és a holland társadalom című tanulmányában bebizonyítja, hogy a távoli Hollandiában az eltiport magyar 56 iránti szolidaritás hatására a média révén egy példátlan egységesülési folyamat ment végre a megosztott felekezeti-politikai holland társadalomban. 56 hatására, a rokonszenv megmozdulások révén a korábban széttöredezett holland politikai-társadalmi-ideológiai élet egységesülési folyamata indult meg. A holland társadalomban széles körű pénz-és ruhaneműgyűjtéssel segítettek a magyarországi rászorulókon. A Holland Vöröskereszt 62 alkalmazottja, a második legnagyobb külföldi segélyszervezetként vette ki részét a segélyszállítmányok eljuttatásában. Kanyó Tamás Néhány gondolat az 56-ra való emlékezés problémáiról címmel közölt írásában a divatos oral history mint történetírási műfaj alkalmazásának veszélyeire hívta fel a figyelmet. Szerinte az nem pótolhatja a történetírást, előbb az események analízisét kellene elvégezni s csak utána megtenni a következtetések levonását. Úgy véli, hogy 56 megértése illetve meg nem értése összefüggésben van az 56 utáni politikai gyakorlattal, amely rengeteg kihívást fogalmazott meg kortársaink számára. Tréfás Dávid Szabó Zoltán író 56-os szerepéről közöl elemzést. Úgy látta, hogy az író a magyar hallgatóságnak az 56-os forradalomról alkotott külföldi vélemény tolmácsolására vállalkozott, az angol közvéleményben kialakult képet akarta közvetíteni magyarországi honfi-