Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
vőjének, a nacionalizmusnak a leküzdéséhez" - ehhez nagy segítséget nyújtottak a párt határozatai és állásfoglalásai. „Ez a harc nem lesz könnyű" - írta Molnár. „Szembe fogjuk találni magunkat a nacionalista gondolatmaradványok öntudatlan képviselőivel, akiknek nem lesz könnyű szakítani eddigi szemléletükkel, és a polgári nacionalizmus nagyon is öntudatos harcosaival, akik nyomást fognak gyakorolni történészeinkre."7 7 Eléggé ijesztően hangzó szavak voltak ezek, de szerencsére a dolgok nem egészen így alakultak. 1960 őszén jelentette meg Molnár Erik első, az igazi vitát elindító tanulmányát A nemzeti kérdés címmel az Akadémia folyóiratában, a Magyar Tudományban.1 8 Ezt a rövid tanulmányt részletesen ismertetem, mert benne van Molnár szinte minden jelentősebb gondolata. A tanulmány, valamint néhány másik, a 60-as évek elején közzétett Molnár-írás volt egyébként tudományos szempontból a leginkább — részben elfogadott, de gyakran vitára késztető — ösztönző tényező a résztvevők számára. Molnár szinte minden esetben nyíltan az 56-os forradalom „rossz tapasztalataira" utalva kezdte mondanivalóját. így volt ez a legelső tanulmányban is. Az 56-os „ellenforradalom" fő jelszava ez volt: „Aki magyar, velünk tart" - kezdte mondanivalóját Molnár. De — folytatta — a „történelem a maga alapvető kérdéseit az osztályharc és nem a nemzeti kérdés szempontjából teszi fel".7 9 A nemzet politikai fogalom, tartalma nem örök és változatlan. A különböző társadalmi formációknak sajátos szerkezete és közösségi ideológiája van. Létezett ugyan feudális nemzet is, de az egész népességet átfogó nemzeti ideológia csak a polgári rend kialakulásával jön létre. Következménye: a burzsoázia, a hatalmi elit ezzel olyan ideológiai támaszra lel, amely nagyon alkalmas az osztályellentétek elfedésére. Molnár véleményének legérzékenyebb pontja a nemzethez fűződő érzelmi tartalmak értékelése volt. Idézte Sztálin nemzetfogalmát, mely, mint ismeretes, négy feltétel meglétét tartalmazta: a közös nyelv, terület és gazdasági szerkezet, valamint „a kultúra közösségében megnyilvánuló lelki alkat". Molnár rögtön hozzátette: „A meghatározás negyedik jegye, a lelki alkat közössége vagy a nemzeti jellem mellőzhető".8 0 A nemzetek politikai magatartását a nemzeti jellegből nem lehet megmagyarázni, ehelyett a nemzeti öntudat ismérvét kell fölvenni, mert csak ennek van politikai tartalma. A hazaszeretet fogalma helyett a szülőföld szeretetének fogalmát ajánlotta. Az utóbbi az egész társadalmi életet végigkíséri, de szerinte valójában nem játszik szerepet a társadalmi csoportok politikai beállítottságának alakulásában. Molnár ezután mint példaszerűt, a francia nemzetfejlődés francia szerzők által jól kimunkált útját írta le. A középkor történetéből különösen azokat a helyzeteket emelte ki, amelyek révén kimutatható, hogy például a feudalizmus nem ismerte a nemzeti lojalitást (a király iránti lojalitást igen), s így nem ismerte a hazaárulást sem. A francia polgári nemzet elemei a 16-18. században alakultak ki — írta —, de még az abszolutizmus sem teremtett polgári nemzetet, mert „felépítménye" feudális maradt. 77 Uo. idézetek az 54. és 58. oldalról. 78 Molnár Erik: A nemzeti kérdés. Magyar Tudomány, 1960/10. 571-587. 79 Uo. 571. 80 Uo. 572.
