Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
rozat határozott volt, de nem megsemmisítő hangvételű; érződött, hogy elkészítésében részt vett egy-két népiekhez vonzódó kommunista is. A Politikai Bizottságban és más pártfórumokon tartott viták jóval vegyesebb hangon tárgyalták a népiek irányzatát. „Az ellenforradalom idején ismét megmutatkozott a népiesek ideológiájának harmadikutas, nacionalista jellege" - írta az egyik följegyzés. A forradalom alatt megalakult Petőfi Párt „óráról órára jobb felé tolódott". „A népiesek alapgondolata az volt, hogy az elmúlt 10 évben volt társadalmi haladás Magyarországon, de nem volt nemzeti felszabadulás. A feladat tehát most nemzetileg szabaddá tenni a magyart, nemzeti szemléletet állítani az osztályszemlélet helyére." Németh László szerint „idegen" szocializmus helyett „magyar" szocializmust kell teremteni - ez szovjetellenes álláspont, mondták. „Ezen nem változtatott, hogy nov. 2-án már a burzsoá restaurációt bírálta".6 4 A népieket legélesebben kritizálok között a főszerepet Marosán játszotta. Az egyértelműen a nacionalizmus elleni harcot középpontba állító szöveg, mint több esetben máskor is, végül is tekintetbe vette, hogy az akkor —joggal — potenciálisan nagy hatásúnak tekintett népi irányzattal (hozzájuk tartozott több vezető „társutas" is) óvatosan kell bánni. Ezt tükrözte Kádár szava is: fölvetette, hogy kritikus ellenfelekkel is meg kellene vitatni az „anyagot". 0 Némethre, Kodályra, Kisfaludi Stróbl Zsigmondra, együttesen 18-20 emberre gondolt. Úgy vélte, esetleg a hibákról kevesebbet kellene írni. „Akár még élesebben aláhúzni, hogy a népiesek a múltban pozitív szerepet töltöttek be, de hogyan váltak reakcióssá?" S Kádár még hozzátette: a régi értelmiség nem egységes; nem kell élesen szembeállítani az új értelmiséggel. A határozat vitáját a Történettudományi Intézet az Irodalomtörténeti Intézettel együtt tartotta. A vita teljesítette a hivatalos kívánalmakat. Érdekessége elsősorban abban ált, hogy mind az élesen bíráló Molnár Erik, mind a Moszkvából hazatért és átmenetileg Intézetünkbe száműzött Andics Erzsébet, a hivatalos felfogás szempontjából is alaptalanul, éppen a forradalom alatt reálpolitikusi józanságot mutató Németh Lászlót bírálta. Persze Németh is teljes szívvel a forradalom oldalán állt, de viszonylag korán átlátta, hogy a forradalom kimenetele aligha lesz kedvező. Emellett Németh, régi felfogásához ragaszkodva, valóban komolyan vette, hogy nem az 1944 előtti hazai rendszer visszaállításáért kell harcolni, ezért arra figyelmeztetett, hogy tartózkodni kell minden jobboldali szélsőségtől. Molnár a vitában a régi, 1934-35-ben írott, Némethet bíráló cikkei gondolatait ismételte meg. Andics a harmadikutasságot bírálta, de kitért a forradalom napjaiban megjelent egyik Németh-cikkre is (Emelkedő nemzet), melyet — egyedülállóan szélsőséges módon — „a Horthy-rendszer rehabilitációja első kísérletének" nevezett. Mályusz Elemér hozzászólásában a népiekről ügyesen saját népiségtörténetére terelte a szót, s néhány régi vonását bírálva, megvédte a népiségtörténetet, mint német hatásokat is magában foglaló, de németellenes célzatú irányzatot. Voltak tanulmánynak beillő felszólalások is. Márkus László az Új szellemi front korszakát tárgyalta érdekesen, lényegében baloldali szociáldemokrata-urbánus szemlélettel. Hanák Péter a kiegyezés problémáját vetet-64 A népiesekről 1. MOL, 288. f, 33/1958. ő. e. 343. p. A népi írók mozgalmáról folyó vitákat 1. uo.
