Századok – 2008

MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483

történelem döntő szereplőjének tartó, a sztálini birodalmi hazafiságot hirdető porsnyevi felfogás ádázul bírálta az egyébként már 1932-ben elhunyt Mihail Pokrovszkij élesen osztályharcos, ökonomista, „kozmopolita", a régi orosz tör­ténelemmel való folytonosságot nem vállaló, valóban „ultrabaloldali" irányza­tát.4 0 A magyar párt történész-ideológusai idomulni akartak a szovjet „tudo­mányhoz", 1945 után főleg a porsnyevizmushoz. Ehhez Magyarországon a „né­piségtörténetet" érezték a legközelebb. Az 1945-ös, forradalommal felérő föld­reform amúgy is a parasztsággal való foglalkozást helyezte előtérbe. Az „új' magyar történetírás első vállalkozása a jobbágyságra vonatkozó források kuta­tása volt. Molnár Eriktől a népiségtörténet távol állt, ő Mályuszban, Szabó Istvánban nem a népiségtörténészt látta, hanem a legaktívabb és a legeredmé­nyesebb közép- és kora újkori társadalomtörténészt. Molnár 1949 őszén megjelent említett könyve, melyet adat- és anyaggaz­dagság szempontjából a legjobb Molnár-műnek tekinthetünk, jól tükrözi az el­mondottakat. A terjedelmes könyv — a politikatörténetet csak érintve — szinte minden 13-15. századi gazdaság- és társadalomtörténeti problémát összefoglal­ni és értékelni akart. A munka előterében természetesen a gazdasági alap, az osztályharc, a „mi volt haladó és mikor mi nem" kérdésföltevés állt, ezt igyeke­zett hangsúlyozni még a részletkérdésekben is, olykor érdekesen s az akkori marxista szemlélet szempontjából merészen. A felhasznált nagy anyag szárma­zásáról nem sokat tudunk, még a ritka jegyzetek is anonimak. A jegyzetelés lé­nyegében teljes hiánya (a már említetten kívül) még egy körülménnyel magya­rázható: ha Molnár szabályosan jegyzetel, úgy voltaképpen — Marxon, Engel­sen és Leninen kívül — csupa ún. polgári kutatóra hivatkozhatott volna, s ez egy vezető marxista számára 1945 s még inkább 1948 után már ideológiailag megengedhetetlen volt. A terjedelmes könyv személy szerint alig néhány törté­nészre utal: a gazdasági alap tárgyalásánál Paulinyi Oszkárt, Hómant, Kováts Ferencet, Szabó Istvánt említi, rajtuk kívül a népességszám kérdésénél Csánki Dezsőt. Mályusz neve sehol sem szerepel. Erre külön azért utalok, mert számos jel mutatja, hogy Mályusztól Mol­nár konkrét segítséget is kapott, s a könyvben fölfedezhetjük Mályusz művei­nek általánosabb hatását is. Molnár hagyatékában van egy különösen érdekes levél, amelyet Mályusz 1949 áprilisában eléggé bonyolult hivatalos úton küldött Moszkvába, az akkor éppen moszkvai magyar nagykövet Molnár számára.4 1 A le­vél néhány, főleg a 15. századi értelmiségre és a városi polgárságra vonatkozó konkrét forrásidézetet tartalmaz, s több értékelő megjegyzést is Molnár — nyil­ván Mályusznak átadott — kéziratáról, vagy egy-egy személyesen is megbeszélt 40 L. erről röviden Kurunczi Jenő: A pétervári iskola. Klió, 2002/2. 112-115.; Bartha Antal: A feudalizmus kutatásának elméleti kérdései. B. F. Porsnyev új művéről. Történelmi Szemle, 1966/3-4. 423-426. Mályusz írja: sosem tudta megérteni, hogyan egyeztethető össze a parasztságnak ez a heroizálása a marxizmussal. Molnár Erik 1949-es könyvében elfogadta Mályusz véleményét. 41 Mályusz levele Molnárnak (1949. április 19.). Molnár E. hagyaték, Levelezés. A terjedelmes levél így kezdődik: „Visszatérve a legutóbb feltett kérdésekre, a következő pontosabb választ adha­tom". Ezek a szavak azt mutatják, hogy Molnár és Mályusz többször konzultálhattak egymással. Egy másik levelében (1949. szeptember 18.) Mályusz üdvözli Molnárt egyetemi tanszékvezetői kine­vezése alkalmából. Örül — írja — hogy „színvonaltalan elődje [Deér József!] helyére" Molnár kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom