Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
tonosan korrigálni. A szavakban jól hangzó, de írásaiban persze Molnár által sem követett „önkorrekciós" érvelésre Németh hosszú válaszcikkben felelt, s szerényen, de Molnárnál meggyőzőbben védte meg álláspontját: a marxi-lenini „dialektika" éppenséggel a dogmatizmus és a leegyszerűsítés „tudománya".26 Egyébként azt is kiemelte, hogy a szocialista tanokból ő maga is nagyon sok ösztönzést merített. Helyenként talán találóbb volt, de egészében rendkívül egyoldalú Molnár bírálata Németh Magyarság és Európa című, 1935-ben megjelent kis könyvéről is.2 7 Szerinte Németh a felbomló polgári társadalom ideológusa, ezt tükrözi végletes kultúrkritikája, egész tragikus életérzése. Arról, hogy mi idézte föl a válságot, Németh csak a kultúrák hanyatlásának és elhalásának spengleri gondolatait tudja felhozni. Amit Németh már egy alakuló, új kultúra előhírnökeinek lát, az éppen a felbomlóban levő kapitalista kultúra eszköztárából való: a minőség eszméje, mely elfelejtkezik a tömegekről, a kelet-európai összefogás gondolata, amelyből nem derül ki — s itt Molnár teljesen alaptalanul vádol —, hogy vajon kikkel akar szövetkezni Németh, a román bojárokkal vagy a parasztokkal, a cseh nagytőkésekkel vagy a cseh munkásokkal. Erre a kritikára Németh már nem válaszolt. Molnár Eriknek a népiekről — és persze még inkább a szociáldemokráciáról — vallott mélyen kritikus szemlélete láthatóan meghatározta a népfront-, illetve nemzetifront-gondolathoz való viszonyát is. O, aki gyakran a kényes kérdések tárgyalásától sem zárkózott el — ezt bizonyítják például a zsidókérdésről írt 1930-as évekbeli vagy 1945 utáni cikkei, melyekben elismerte, hogy van zsidókérdés, de a cionizmust elutasítva, a szigorú osztályszemlélet és a teljes asszimiláció mellett tett hitet —, érdekes módon egyetlen írásában sem foglalkozott a népfont vagy a nemzeti front kérdéseivel. Ezt a valójában elutasító álláspontot később, a történész-vita idején a vele vitázó Mód Aladár a szemére is vetette, de Molnár a vádat elhárítva, úgy válaszolt, hogy a népfront-eszmét a fasizmus idején elfogadhatónak tartotta, helytelenítette viszont, hogy a kommunista párt később is fenntartotta. Mindez nyilván összefüggött merev internacionalizmusával. O nemcsak a Horthy-rendszerben megismert és átélt uralkodó nacionalista eszmekört vetette el, hanem élesen elutasította a nemzeti-nacionalista eszme bármiféle beépítését a kommunista ideológiába. Ezzel sajátos ellentmondásban, politikai és baráti kapcsolatokat főleg azokkal a kommunistákkal tartott, akik a 30-as években a népfront és a nemzeti front eszméit gyorsan magukévá tették (például Haraszti Sándor) vagy egyenesen ennek az eszmének a hatására kerültek közel a kommunista mozgalomhoz (például Újhelyi Szilárd, Tariska István, Losonczy Géza).2 8 A nemzeti kérdéssel kapcsolatos merev felfogása talán szerepet játszott abban is, hogy a 30-as évek második felétől nagyrészt fölhagyott a politikai-ideológiai publicisztikával, és a történetírás felé fordult. Valamikor a magyar ag-26 Németh László: Válasz nyílt levélre. Korunk, 1934/2. 150-156. 21 Szentmiklósy Lajos [Molnár Erik]: Németh László: Magyarság és Európa. Gondolat, 1936/2. 138-141. 28 Molnár Erik szíves szóbeli közlése baráti kapcsolatairól. Megerősítette a szerzőnek Haraszti Sándor.
