Századok – 2008
MŰHELY - Germuska Pál: Szovjet tanácsadók magyar hadiipari vállalatoknál az 1950-es években VI/1465
kilátni a Varsói Szerződés hadseregeinek modernizációjához. Egyértelművé vált, hogy a tanácsadói rendszer segítségével a szövetségesekre kényszerített struktúra nem hatékony, helyette munkamegosztásra, kölcsönös kooperációra és többoldalú koordinációra van szükség. Ennek keretéül hozták létre a KGST Hadiipari Állandó Bizottságát. Ebben a közegben az állandó ipari szaktanácsadói rendszer is értelmetlenné vált. A néhány napos konferenciák és néhány hetes közvetlen, helyszíni, kölcsönös szakmai konzultációk váltak általános gyakorlattá 1956 után. Mindez annak burkolt beismerését is jelentette szovjet részről, hogy technológiák átadása sem működik az egyszerű másolás módszerével, az adaptálás elkerülhetetlen része a folyamatnak. Magyar szempontból nem sok pozitív hozadékát lehet megemlíteni a tanácsadói rendszernek. A szovjetek hatalmi szóval, politikai okokból erőltették rá Magyarországra a hadsereg és a hadiipar feszített ütemű fejlesztését s ezzel együtt egy idegen technológiai kultúrát és szabványrendszert. (Igaz, később a civil termelésnél is előnyt jelentett a rutinná vált, nagyobb technológiai fegyelem.) Az itt dolgozó szovjet tanácsadók a technológiatranszfer kulcsfigurái voltak, akik összetett politikai és szakmai munkát végeztek. A tervezéstől az építkezésig és a gyártás megindításáig ellenőrizték az átadott dokumentációk és technológiák felhasználását, a licencelőírások és a szabványok betart(at)ását. Többnyire nem a magyar mérnökök és technológusok szaktudásán múlott, hogy nem tudtak megfelelni a tanácsadói elvárásoknak, sokkal inkább a politikai bizalmatlanság, a technológiaváltás és a kedvezőtlen körülmények (gép- és anyaghiány, képzetlen munkaerő stb.) okozták a termelési kudarcokat. A GOSzT-szabványok bevezetése évekre összezavarta az egész kohászati ipart. A lőszeriparban, a fegyver- és gépgyártásban szerszámok, gépek és idomszerek tömegét kellett kicserélni, módosítani. A kényszerű változtatás egyedül a híradástechnikai alkatrészgyártásban járt pozitív hatással, mivel ott még nem volt érvényes magyar szabvány. Az 1950-es évekbeli szabványváltással járó költségek az 1970-80-as években térültek csak meg részlegesen, amikor a KGST-n belüli munkamegosztás keretében például az említett Vadásztölténygyár (immár Videoton néven) látta el katonai rádiókkal a Varsói Szerződés számos tagországát. A tanácsadói rendszer 1950-es évekbeli szovjet modellje tehát kudarcot vallott mindkét fél szempontjából, viszont egy kölcsönös alkalmazkodási folyamatot indított el, amely hatékonyabb együttműködést eredményezett a későbbi évtizedekben.
