Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421

tett vezérkar ugyanis katonai szempontból előnyösnek látta, ha Magyarorszá­got megszállják a németek, mivel úgy ítélték meg, hogy ez nagy német erőket kötne le és fokozná a magyarok ellenállását, ami megkönnyítené a közelgő at­lanti hadművelet, a „Overlord" (hűbérúr) megvalósítását.178 Svájcban élénken követelték a szovjet területen lévő magyar csapatok hazahozatalát, ami már „Dogwood" feltételei közt is szerepelt. A magyar vezetés tudta ugyanakkor, hogy a németek egyértelmű kapcsolatot feltételeznek a kiugrási próbálkozások és a csapatok visszavonásának szándéka között.179 1943. november elején Szombathelyi mégis ilyen értelmű parancsot adott ki. A németek azt válaszol­ták erre, hogy tényleges visszavonás esetén a csapatokat megtámadják.18 0 . Hor­thy 1944. február 12-én Hitlerhez küldött levele pedig, amely szintén a vissza­vonást sürgette, közrejátszott abban, hogy Németország felgyorsította a meg­szállás előkészületeit.18 1 A Hatz-ügynek a megszállás kérdése szempontjából akkortól kezdve lett komolyabb következménye, amikor Canarist 1944 februárjában leváltották az Abwehr éléről. Január végén Hätz kétszer találkozott az OSS képviselőivel, majd hosszabb szünet következett. Február elején ugyanis leváltott elődje (Bartalis Kálmán) társaságában, hazautazott Budapestre, az éves attaséi érte­kezletre. Szófián átutazva (február l-jén) megint tájékoztatta tárgyalásairól „Delius"-t, ezúttal részletesebben, mint decemberben, de ugyancsak a lényeg elkendőzésével. Hätz azt is közölte, hogy az OSS rájött szófiai együttműködésé­re Otto Wagnerrel, mégpedig német forrásból. Nem tudjuk, hogy a németek kö­zül felfigyelt-e egyáltalán valaki az értékes információra, amelyből egyrészt a brit kódfejtők (ULTRA) sikerére, másrészt az egyenesen Ribbentrop asztaláról elcsent- és a német Külügyi Hivatalon belül az amerikaiaknak dolgozó „George Wood" ügynök (Fritz Kolbe) révén Allen Dulleshez Svájcba továbbított - infor­mációk kijutására is következtetni lehetett.182 A lelepleződés ellenére, az ameri­kaiak nem ejtették el Hatzot, akinek az Abwehrrel való szorosabb együttműkö­dését csak abban az esetben vehetjük biztosra, ha részleteikben is kirajzolód-178 Brit külügyminisztériumi feljegyzések (1943. december 11-12.). Közli: Magyar-brit titkos tárgyalások... i. m, 95/c irat. (294-295.); Elisabeth Barker: British Policy in South-East Europe in the Second World War. London, Macmillan, 1976, 209-210, 215-216. 179 Kádár Gyula: i. m, 623-624.; Ghyczy Bakach-Bessenyeyhez (1943. december 6.) Közli: Bakach-Bessenyey György tárgyalásai... I. m, 18. sz. (190-191.); Pappenheim a Wehrmacht főpa­rancsnoksághoz (1943. szeptember 6. és szeptember 15.). Közli: A Wilhelmstrasse... I. m, 549. és 553. sz. (729. és 732.); Kaltenbrunner Himmlerhez (1943. október 26.). Uo, 559. sz. (740-742.) 180 A magyar vezérkar volt főnökének védőirata. In: Szombathelyi Ferenc. Szerk. Csicsery-Ró­nay István. Budapest, Századvég-Occidental Press, 2002. 20.; Ghyczy Bakach-Bessenyeyhez (1943. november 21.). MOL, P 2066, 1. dob, 7. dosszié. Erre utal Kállay Miklós: i. m, II. köt, 59. Vö. Mario D. Fenyő: Hitler, Horthy and Hungary: German-Hungarian Relations 1941-1944. New Ha­ven, Yale University Press, 1972. 156. 181 Die Tagebücher von Joseph Goebbels. Hrsg. Elke Fröhlich. München, Saur, 1993-1996. Teil II, Band 11, 435. (1944. március 8-i bejegyzés.); Veesenmayer vallomása (1946. március 13.). Budapest Főváros Levéltára (BFL), XXV l.a, Sztójay Döme pere, 628/46, 281. doboz, Tárgyalási jegyzőkönyv, fol. 1074. Vö. A magyar Quisling-kormány: Sztójay Döme és társai a népbíróság előtt. Szerk, bev. tan. Karsai László, Molnár Judit. Budapest, 1956-os Kht, 2004. 438. 182 Yehuda Bauer: i. m, 138-139.; Beckerle a külügyminisztériumnak (1944. február 1.). Köz­li: A Wilhelmstrasse... I. m, 751. sz. (766.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom