Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
tett vezérkar ugyanis katonai szempontból előnyösnek látta, ha Magyarországot megszállják a németek, mivel úgy ítélték meg, hogy ez nagy német erőket kötne le és fokozná a magyarok ellenállását, ami megkönnyítené a közelgő atlanti hadművelet, a „Overlord" (hűbérúr) megvalósítását.178 Svájcban élénken követelték a szovjet területen lévő magyar csapatok hazahozatalát, ami már „Dogwood" feltételei közt is szerepelt. A magyar vezetés tudta ugyanakkor, hogy a németek egyértelmű kapcsolatot feltételeznek a kiugrási próbálkozások és a csapatok visszavonásának szándéka között.179 1943. november elején Szombathelyi mégis ilyen értelmű parancsot adott ki. A németek azt válaszolták erre, hogy tényleges visszavonás esetén a csapatokat megtámadják.18 0 . Horthy 1944. február 12-én Hitlerhez küldött levele pedig, amely szintén a visszavonást sürgette, közrejátszott abban, hogy Németország felgyorsította a megszállás előkészületeit.18 1 A Hatz-ügynek a megszállás kérdése szempontjából akkortól kezdve lett komolyabb következménye, amikor Canarist 1944 februárjában leváltották az Abwehr éléről. Január végén Hätz kétszer találkozott az OSS képviselőivel, majd hosszabb szünet következett. Február elején ugyanis leváltott elődje (Bartalis Kálmán) társaságában, hazautazott Budapestre, az éves attaséi értekezletre. Szófián átutazva (február l-jén) megint tájékoztatta tárgyalásairól „Delius"-t, ezúttal részletesebben, mint decemberben, de ugyancsak a lényeg elkendőzésével. Hätz azt is közölte, hogy az OSS rájött szófiai együttműködésére Otto Wagnerrel, mégpedig német forrásból. Nem tudjuk, hogy a németek közül felfigyelt-e egyáltalán valaki az értékes információra, amelyből egyrészt a brit kódfejtők (ULTRA) sikerére, másrészt az egyenesen Ribbentrop asztaláról elcsent- és a német Külügyi Hivatalon belül az amerikaiaknak dolgozó „George Wood" ügynök (Fritz Kolbe) révén Allen Dulleshez Svájcba továbbított - információk kijutására is következtetni lehetett.182 A lelepleződés ellenére, az amerikaiak nem ejtették el Hatzot, akinek az Abwehrrel való szorosabb együttműködését csak abban az esetben vehetjük biztosra, ha részleteikben is kirajzolód-178 Brit külügyminisztériumi feljegyzések (1943. december 11-12.). Közli: Magyar-brit titkos tárgyalások... i. m, 95/c irat. (294-295.); Elisabeth Barker: British Policy in South-East Europe in the Second World War. London, Macmillan, 1976, 209-210, 215-216. 179 Kádár Gyula: i. m, 623-624.; Ghyczy Bakach-Bessenyeyhez (1943. december 6.) Közli: Bakach-Bessenyey György tárgyalásai... I. m, 18. sz. (190-191.); Pappenheim a Wehrmacht főparancsnoksághoz (1943. szeptember 6. és szeptember 15.). Közli: A Wilhelmstrasse... I. m, 549. és 553. sz. (729. és 732.); Kaltenbrunner Himmlerhez (1943. október 26.). Uo, 559. sz. (740-742.) 180 A magyar vezérkar volt főnökének védőirata. In: Szombathelyi Ferenc. Szerk. Csicsery-Rónay István. Budapest, Századvég-Occidental Press, 2002. 20.; Ghyczy Bakach-Bessenyeyhez (1943. november 21.). MOL, P 2066, 1. dob, 7. dosszié. Erre utal Kállay Miklós: i. m, II. köt, 59. Vö. Mario D. Fenyő: Hitler, Horthy and Hungary: German-Hungarian Relations 1941-1944. New Haven, Yale University Press, 1972. 156. 181 Die Tagebücher von Joseph Goebbels. Hrsg. Elke Fröhlich. München, Saur, 1993-1996. Teil II, Band 11, 435. (1944. március 8-i bejegyzés.); Veesenmayer vallomása (1946. március 13.). Budapest Főváros Levéltára (BFL), XXV l.a, Sztójay Döme pere, 628/46, 281. doboz, Tárgyalási jegyzőkönyv, fol. 1074. Vö. A magyar Quisling-kormány: Sztójay Döme és társai a népbíróság előtt. Szerk, bev. tan. Karsai László, Molnár Judit. Budapest, 1956-os Kht, 2004. 438. 182 Yehuda Bauer: i. m, 138-139.; Beckerle a külügyminisztériumnak (1944. február 1.). Közli: A Wilhelmstrasse... I. m, 751. sz. (766.)
