Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
Hätz szerint december második felében, amikor Grosz Budapestre érkezett, azonnal felkereste őt, és bejelentette, hogy az említett írásos feltételek elfogadása esetén a Magyar Rádió szokásos adásának szövegébe a következő jelmondatszerű híradást kell illeszteni: „Isztambulból jelentik, hogy az izmiri kiállításon a magyar pavilon a két ország közötti gazdasági kapcsolatok további jó ütemű fejlődéséről tanúskodik". Az amerikai hírszerzés válasza pedig így hangzott: „Török politikai körök azt várják, hogy a közeljövőben fontos katonapolitikai események fognak bekövetkezni."168 A rádióadásokra azonban már december közepe előtt sor került. A további kapcsolattartás érdekében pedig — amint azt már korábban is fontolóra vették — Hatzot decemberben kinevezték katonai attasénak Ankarába és Isztambulba. A németbarát Bartalis Kálmán ezredes, katonai attasé leváltásáról ugyanis már régebben megszületett a döntés, de helyére először más megbízható tisztet szemeltek ki (Szőke Endre vezérkari ezredes személyében). Végül egyszerű cserével Hatzot — akinek kinevezését az amerikaiak maguk szintén kérték — Isztambulba delegálták.16 9 Januárban el is utazott, hogy átvegye új hivatalát. Mint láttuk, Hätz már 1943 decemberében továbbította a kormánynak a magyar csapatok hazahozására és a német szállítmányok elleni szabotázsakciók megkezdésére irányuló határozott amerikai követeléseket. Politikai alku lehetősége híján a miniszterelnök voltaképpen arra kényszerült, hogy kitérő manőverei közepette egy konkrét ultimátumra adjon választ. Amikor Kádár előadta az üzenetet Kállaynak, az hirtelen valóságos „idegrohamot" kapott. A miniszterelnök úgy látta, összeomlik a „politikai légvédelem" addig bevált gyakorlata: „Most nyakunkon van a szerencsétlenség. Ezeket a kívánságokat teljesíteni lehetetlen. Ha elutasítom, bombáznak, ha elfogadom, bekövetkezik a német megszállás. így mindenképpen baj van" - fakadt ki keserűen. Végül megbeszélésre hívta Szombathelyit, Hatzot és Ghyczy Jenő külügyminisztert, s előttük indokolta, miért elfogadhatatlanok a közölt feltételek, miközben határozottan érvelt az elvárt szabotázsakciók és a csapatok keleti frontról való visszarendelése ellen. Az amerikaiaknak magyarázkodó választ küldtek, amelynek lényege az volt, hogy Magyarország hatékony külső segítség nélkül nem tehet semmit -ezzel minden beavatott egyetértett. 1944 elején — egyre nehezedő helyzetben — Hatznak azt kellett elérnie, hogy a tárgyalások ne szakadjanak meg.170 Az előzetes tárgyalási feltételek elfogadásáról szóló kódolt üzenetek leadása valamikor ennél jóval korábban meg kellett tehát, hogy történjen az Egyesült Nemzetek Észak-Afrikai Rádiója és a Magyar Rádió útján, ami által a kapcsolat már hivatalos szinten mozgott. A küldött rádióadót azonban soha nem helyezték üzembe. Hätz újabb találkozóin az amerikai tárgyalási hangnem megváltozott: az OSS fokozott katonai természetű együttműködést követelt, és időközben az is világossá vált — amiként azt Hätz már a legelső alkalommal sejtette —, hogy a németek más úton szereznek tudomást szinte mindenről. 168 Hátszegi-Hatz Ottó kihallgatási jegyzőkönyvei (Szovjetunió, 1948. február 7., 1949. november 20.). ÁBTL, 3.2.1., Bt-262/2, 107., ill. 183. 169 Charles Fenyvesi: i. m., 239.; Narrative Account... I. m., 19., 23. 170 „Késmárki" fn. ügynök (Kádár Gyula) jelentése (1958. október 6.). ÁBTL, 3.2.1., Bt-262/3, 142-143.; Kádár Gyula: i. m., 605-607.
