Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Modern bürokrácia a közös külügyminisztériumban I/3
dátum, amellyel őfelsége magánjogi ügyeinek intézését és képviseletét a külügyminiszterre ruházza. Nem lehet kétségbe vonni az uralkodó jogát, hogy érdekeinek védelmét arra bízza, akire kívánja."9 Nagyon vulgárisan fogalmazva: a századvégi közjogi harcok idején Kálnoky, majd Guhichowski külügyminiszter azt mondja az aggályaikat hangoztató magyar politikusoknak, kormánypártiaknak és ellenzékieknek, hogy a Hausminister, (aki egyszemélyben a dualista alkotmányos rendbe épített külügyminiszter is) e funkciójában kizárólag az uralkodói akarat képviselője. Ez azt jelenti, hogy a császári ház minisztere az uralkodó által meghatározott összbirodalmi politika, tanácsadó és végrehajtó hatalma, tehát az ő hatáskörébe tartoznak a szorosan vett külpolitikán tül az annyira vitatott Gesamtstaat ügyeit érintő kérdések. A külügyminiszternek, s vele a külügyminisztériumnak volt egy harmadik funkciója is: a dualizmus egész időszakában ő volt a közös minisztertanács elnöke.1 0 Bizonytalan, hogy a külügyminisztert, vagy a ház-minisztert bízza-e meg a császár a közös minisztertanács elnöki teendőivel. Ám ha szabad a jogi-elméletijátékot tovább folytatni, a közös minisztertanács elnöki funkciója — bárhogyan tiltakozik is ellene a magyar történeti jogon iskolázott szemléletünk —, afféle birodalmi miniszterelnöki szerep volt, s mint ilyen inkább egyeztethető a ház-miniszteri, mint a külügyminiszteri funkcióval.1 1 Mindezzel nem a közös külügyminisztérium funkciójáról szóló bőséges irodalmat kívántuk összefoglalni,1 2 inkább arra utalni, mennyi bizonytalanság jellemezte az intézményt magát, funkcióját, jogi státuszát. Valamennyi bizonytalanság végső soron a birodalmi közösség eltérő osztrák és magyar értelmezéséből eredt. A problémával a külügyminisztérium tisztviselői egykorüan is találkoztak. Nemcsak olyan formában, hogy ők készítették a számtalan összeállítást a különféle közjogi kérdések történetének alakulásáról, hanem saját hivatali helyzetüket is befolyásolta a minisztérium és a birodalom struktúrájának értelmezése és annak változásai. Amikor ui. a dualizmus évtizedei során a minisztériumban fokról-fokra elfogadott követelmény lesz a „paritás", tehát a két ország megfelelő képviselete a közös hatóságoknál, a hivatalnok számára a nemzetiség ill. állampolgárság egyszer csak kvalifikációs tényezővé válik; a nemzeti identitásuk, azaz magyar voltuk bizonyos értelemben értékké, ami korábban teljesen ismeretlen volt.13 Mai uniformizálásra, Jogharmonizációra" törekvő korunkban szinte felfoghatatlan, hogyan volt ez a Ballhausplatzon. A hivatalnokok nagy része a hagyományos Osztrák Császárság, Osztrák Birodalom eszmekörében nőtt fel, egy olyan elgondolásban, hogy a korábban volt „Gesamtstaat" a kiegyezés következtében a közös ügyek területére szorult vissza. Ezt tanulta az egyetemen, 9 Uo. A vonatkozó vitát más összefüggésben ismerteti: Somogyi, Kormányzati rendszer a dualista Habsburg Monarchiában 93-97. 10 Uo. 11 A kérdést természetesen egykorüan is elemezték Uo. 94-96. 12 A már idézetteken túl vö. Ludwig Bittrier, Das österreichisch-ungarische Ministerium des Äußern. Seine Geschichte und Organisation. In: Berliner Monatshefte 15 (1937) 819-843; Friedrich Engel-Janosi, Der „Ballhausplatz" 1848-1918. In: Uő, Geschichte auf dem Ballhausplatz. Essays zur österreichischen Außenpolitik 1830-1945. (Graz, Wien, Köln 1963) 9-28. 13 Somogyi, Hagyomány és átalakulás 197-205.
