Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
információ a magyarra - néhol változó színvonalon - lefordított szovjet aktákból meríthető.1 1 Hátszegiéhez hasonló sors jutott osztályrészül 1945 után Kádár Gyulának, a katonai hírszerzés korábbi főnökének is, aki szintén nem kerülhette el sem a hosszú szovjet fogságot, sem itthon a „hazafias alapon" történő foglalkoztatást. Kádárt „Késmárki" fedőnévvel jelölték az iratokban. 1978-ban megjelent visszaemlékezése lényegében a húsz évvel korábban, állambiztonsági tartótisztjei „megrendelésére" készített anyag cenzúrázott változata, amelyből „kigyomlálták" a kései Kádár-korszak történelemszemléletébe nem illeszthető részeket.1 2 A béketapogatózások előzményei: a „második vonal" és a „titkos" diplomácia nyílt titkai Kállay titkos kapcsolatfelvétel céljából 1942-1943-ban elindított kiküldöttjei nem érkeztek „légüres" térbe; kiválasztásuk sem volt előzmények nélküli. Szoros összefüggés állt fenn például az Ullein-Reviczky Antal nevéhez fűződő, újságírókból és sajtóattasékból létrehozott, ún. „második diplomáciai front" tevékenységével, amely a Magyar Revíziós Liga szervezetéhez kapcsolódott. A Ligával több titkos megbízatással kiküldött személy is kapcsolatban állt. Jelentéseiket a Liga külföldi önálló képviselői rendszerint megküldték a Külügyminisztérium Politikai Osztályának. A Ligán keresztül — bizonyos korlátok közt — az ellenzéki erők és az angolbarátok (például Bethlen István és Bajcsy-Zsilinszky Endre) akár közvetlenül is befolyásolhatták a titkos lépéseket. Ullein-Reviczky 1942 nyarán félhivatalos tapogatózást tett nyári szabadsága során az isztambuli brit főkonzulátuson.1 3 Ezután hosszabb szünet következett, de 1942 őszétől mégis egyre-másra érkeztek a hírek a britekhez Németország délkelet-európai szövetségeseinek kezdeti béketapogatózásairól, aminek nyomán az isztambuli SOE tevékenysége intenzívebbé vált. 1943 elejére megváltozott a Foreign Office Magyarországgal szemben korábban tanúsított elzárkózó magatartása is.14 1943 februárjában érkezett Isztambulba a Magyar Nemzet külpolitikai szerkesztője, Frey András, valamint a London School of Economics doktori címével rendelkező Váli Ferenc15 jogász, egyetemi magántanár. 11 Hátszegivei később mindent újra megírattak, de ezekben már „halványabb emlékek" alapján tette közléseit. L. Hátszegi Ottó levele „János" nevű személyhez, aki az MSZMP-ben töltött be valamilyen funkciót (1973. november 21.) HL, Personalia 249., f dosszié 12 Kádár Gyula visszaemlékezése. ÁBTL, 4.1., A-862. L. még „Késmárki" fn. ügynök jelentéseit a „Balatoni" (Hátszegi) tevékenységét elemző iratok közt: ÁBTL, 3.2.1., Bt-262/1. és 3. sz. dosszié, továbbá Kádár szovjet vizsgálati fogságban készült vallomását: uo., Bt-262/2. sz. dosszié, 74-84. Vö. Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. I—II. köt. Budapest, Magvető, 1978. 13 Carlyle Aylmer Macartney: October Fifteenth: A History of Modern Hungary 1929-1945. Edinburgh, Edinburgh University Press, 1957. II. köt., 122.; Szent-lványi Domokos: A Magyar Függetlenségi Mozgalom igaz története. Ráday Levéltár, C/80, 2. doboz. 125.; Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam. I—II. köt. Budapest, Európa-História, 1991. II. köt., 126. 14 Pálóczi-Horváth tanulmánya. ÁBTL, 3.2.5., 0-8-028. 389.; Magyar-brit titkos tárgyalások... i. m., 14., 29., 35-37. 15 Váli A. Ferenc (1905-1984) jogtudós. Váli korábbi családneve: Wohl. Apja neves sebész-urológus volt. 1924 őszétől a Magyar Cserkész Szövetségben a külügyekkel foglalkozott. 1929-ben magyar állami ösztöndíjjal kezdte meg tanulmányait. 1937-től rendszeresen részt vett a kisgazdák ifjúsági