Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Sz. Ferenc: Kratochvill Károly és a Székely Hadosztály Egyesület tevékenysége az Észak-erdélyi zsidók védelmében (1943-1944) I/123
kivételezettség elérése" (1. 3. dokumentum), addig Kratochvill a valaki által elért teljesítmény és megszerzett jog teljeskörű elismerésével nyugtázza: „Az természetes, hogy a Székely Hadosztályban szolgált zsidók, akik ellenforradalmárok voltak, a kivételezettséget meg akarják kapni." (L. 5. dokumentum.) Teljes tanácstalanságát, valamint értetlenségét az új kor új embereinek szakmájukhoz való és számára szokatlan hozzáállásával szemben levelének utolsó bekezdése mutatja: „Hogy, hogyan lehet egy törvényszéki birótól fondorlattal kieszközölni egy igazolványt, az előttem érthetetlen. - Akkor megszűnik minden." Az idézet azt példázza, mennyire benne élt Kratochvill még mindig a Monarchia-beli „boldog békeidők" szellemiségében, amikor még létezett egy működőképes, jól kiképzett és önálló hivatásétosszal rendelkező apolitikus kormányzati apparátus, amelyik „korrekten" végezte dolgát, s nem hagyta magát korrumpálni. Az ő világképe összeomlik, számára véget ér minden, ha már abban sem lehet megbízni, hogy egy hivatalos helyen kiállított okmány a szabályoknak megfelelően jött létre. Amit ő nem tudott (elképzelni), vagy egyszerűen nem vett tudomásul, az az volt, hogy például Észak-Erdélyben már rég nem létezett az 1918 előtti közigazgatási apparátus — hisz előbb a románok váltották azt föl, majd 1940 után Budapestről nevezték ki —, és hogy még Magyarországon is a katonai, valamint a közigazgatási apparátus egy része legkésőbb Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt (és óta) politikailag radikalizálódott és kicserélődött pártpolitikailag elkötelezett emberekre.6 9 Ugyanakkor Kratochvill is megpróbált — hivatkozva a létező rendeletekre és szabályokra — közeledni azokhoz a személyekhez, akikről többé-kevésbé joggal feltételezhette, hogy esetleg a hozzá hasonló hivatástudat elkötelezettjei. Valószínű, hogy ezért küldte meg Endre László belügyminiszteri államtitkárnak a Székely Hadosztályról írt könyvét 1944. április-májusában, noha Endre nyílt és radikális antiszemitizmusát ismernie kellett.7 0 Az ezután következő hónapokban is, amikor már rég késő volt, ismert és ismeretlen személyeknél próbált közbenjárni hol egyes konkrét személyek érdekében, hol általában a kivételezések ügyében (1. 6-9. dokumentum). A 6. és a 7. dokumentum ugyanakkor azt is mutatja, hogy befolyását még olyan reménytelennek tűnő helyzetekben is megpróbálta érvényesíteni, amikor valaki már a gettóban volt, illetőleg, hogy róla a jelek szerint az a hír terjedt el, hogy hajlandó még ilyen kétségbeesett esetekben is közbenjárni, hisz máskülönben nem fordultak volna hozzá. * A forrásokat betűhíven közöljük, néhány apró kiegészítést [szögletes zárójelben] a pontosabb értelmezés kedvéért betoldottunk. A lábjegyzetekben adunk részletesebb magyarázatokat és pótlásokat.7 1 69 Ez utóbbi aspektusra Bárdi Nándor hívta fel figyelmem, amit neki ezúton is köszönök. A jelenséget leíija Gergely Jenő: Gömbös Gyula. Vázlat egy politikai életrajzhoz. Budapest, Elektra, 1999. 126-136.; valamint Vonyó József: Utószó. In: Gömbös Gyula: Válogatott politikai beszédek és írások. Szerk, utószó: Vonyó József. Budapest, Osiris, 2004. 731-739. 70 Endre László köszönő levele (1944. május 9.). VeML, XIV 10, 3. dob, 1. egys, 175. t. 71 Köszönet illeti Szakály Sándort az egyes adatok pontosításában nyújtott segítségéért.
