Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
úgy rendelkezett, hogy a visszatért erdélyi területen a menekültek nyilvántartásba vételével a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság kirendeltségeit bízza meg.12 6 Plakátokon, falragaszokon és az újságokban szólították fel a menekülteket, hogy jelentkezzenek összeírásra.12 7 Ennek nyomán megállapítást nyert, hogy jelentős részük a visszatért területről származik, s így a második bécsi döntés értelmében automatikusan visszanyerheti magyar állampolgárságát. A „hazatérőket", illetve azokat, akiknek hozzátartozói az anyaországban vagy a visszatért területen éltek és értük minden tekintetben felelősséget vállaltak, ezt követően a táborokból el is bocsátották. A „nemzethűség" szempontjából megbízhatatlannak ítélt személyek sem maradtak sokáig a táborokban, priorálásukat követően internáló táborokba szállították őket. A menekültek élelmezéséről kezdetben szinte kizárólag a honvédség, később — a menekültkonyhákon beváltható élelmiszerjegyek osztásával — a Menekültügyi Kormánybiztosság gondoskodott. Az étkeztetés költségeit a katonai közigazgatás a honvédségi előírásokban rögzített összeg felében határozta meg. (Ezen mennyiség — különösen a kenyér napi 300 grammos adagolása — meglehetősen kevésnek bizonyult.) A honvédelmi vezetés ezenkívül az ellátáshoz 10 darab mozgókonyhát, 3 tehergépkocsit, egy fertőtlenítő kocsit, valamint 5000 takarót bocsátott rendelkezésre. Több ezer takaróról a Menekültügyi Kormánybiztosság is gondoskodott, de a táborok szükségleteit mindezek csak részben fedezték.12 8 A katonai közigazgatási parancsnokságok a már befogadott menekültek gondozásának megkönnyítése érdekében nem zárkóztak el az elől sem, hogy őket munkalehetőséghez juttassák. Nyilvántartották közöttük a közalkalmazottakat és az értelmiségieket, akiket elsősorban az eltávozott román jegyzők és tanítók helyében kívántak alkalmazni.12 9 Hirdetmények útján felhívásokkal fordultak a munkaadókhoz, melyekben munkaalkalmak bejelentését kérték tőlük.13 0 Amennyiben a menekülteket máshol nem tudták elhelyezni, helyi közmunkák megszervezésével próbálták eltartásukat megoldani. Beck Albert ezredes a Kolozsvár laktanyáinak tatarozási munkálataira jelentkező helyi iparosok munkabérének 50%-át anyagbeszerzési célokra azzal a feltétellel utalta ki, hogy a város területén élő menekült kisiparosokat is foglalkoztatni kell.131 126 A Honvéd Vezérkar főnöke szállásmesterének október 12-i rendeletében a menekültek nyilvántartására vonatkozólag az alábbiak olvashatók: „A felfektetendő nyilvántartás elkészítésénél a romániai menekülteket három csoportba kell osztani. Az első csoportba tartoznak azok a menekültek, akik a vissza nem csatolt területről a bécsi döntés (1940. aug. 30.) előtt jöttek át Magyarország területére. A második csoportba sorozandók azok a menekültek, akik a bécsi döntés után lépték át a magyar határt. A harmadik csoportba tartoznak azok, akik Erdély vissza nem csatolt területéről származnak és Ó-Romániából menekültek." ANDJH, PJC, AMO 1940, 1983/sgt. 127 Keleti Újság, 1940. október 18. 4. 128 Tájékoztató... I. m. 35 129 A m. kir. 1. hadsereg katonai közigazgatási parancsnoksága (Vargyassi Gyula ezredes) rendelkezése a „Romániából kiutasított magyarok összeírásáról." (Kolozsvár, 1940. október 18.). ANDJM, PJM, CM 1940, dosar 28, fila 6. 130 Reggeli Újság, 1940. szeptember 21. 3. 131 Ellenzék (Kolozsvár), 1940. október 9. 3.
