Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
szerint csakis a keresztény és nemzeti összefogás lehet a jövő építés fundamentális pillérje."13 8 A Keresztény Községi Párt várospolitikája az 1920-as évek első felében 1920 elejétől mind Wolff Károly, mind Sipőcz Jenő abból indult ki, hogy az 1918 előtti liberális városvezetés örökségeként Budapest gazdasági, szociális, kulturális és erkölcsi romokban hever. Feladatuk a romok eltakarítása és az új, keresztény Budapest megteremtése. Az 1920-as évek első fele, amikor a Keresztény Községi Párt egyeduralkodó volt a városházán, a kevéssé látványos, ám a város működésének biztosításához és Budapest élhetővé tételéhez szükséges „romeltakarítással" telt el. Másként fogalmazva nem az új alkotások, beruházások és fejlesztések voltak lehetségesek, hanem az összeomlás előtti működőképesség helyreállítása. E faladat elvégzése érdekében a fővárosi törvényhatósági bizottság az 1920-as évek első felében főként gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Az 1920/21-es télre való készülés jegyében a 1920. november 9-én tartott rendkívüli közgyűlés a fővárosi lakosság tüzelőanyaggal való ellátásáról tárgyalt. A legsürgősebb feladat a főváros vízellátásának biztosítása volt, ami a teljes lakosságot érintette. A vízellátás gyakran akadozott, s mivel a Fővárosi Vízművek a város tulajdonában állt, az önkormányzat feladata volt a probléma megoldása. Néhány hónapon belül sikerült biztosítani a Budapest vízellátását nyújtó káposztásmegyeri vízmű folyamatos üzemelését, de a növekvő költségek miatt 1921 májusában a főváros a vízdíjakat — egyes közhivatali, katonai, kórházi, jótékony, közhasznú, közművelődési és általában humanisztikus célú épületek, intézetek és intézmények kivételével — egységesen négyszeresére (köbméterenként 8 koronára) emelte.13 9 (A csőhálózat bővítését és az elodázhatatlan csőcseréket 20 millió dolláros (kb. 100 millió aranykorona) külföldi kölcsön felvételéből oldják majd meg.) A Vízművek mellett a Gázművek és az Elektromos Művek is községi tulajdonban voltak. Ezeknek a nagyvállalatoknak a fővárosi lakossági szolgáltatások mellett az üzemek energiaigényét is ki kellett elégíteniük. A Gázművek az Óbudai Gázgyár termeléséből ekkor még fedezni tudta a szükségletet, mert a lakosság gázfogyasztása nem volt jelentős. Az Elektromos Művek a rohamosan növekvő villamos energia iránti igényt a már meglévő öt erőmű mellett a kelenföldi új áramfejlesztő telep termeléséből tudta teljesíteni. A közüzemek befizetései 1920-ban 1,6 millió, 1923-ban pedig már 2,5 millió aranykoronát tettek ki, s jelentősen hozzájárultak a főváros működőképességének fenntartásához.14 0 A költségvetési egyensúly megteremtésén dolgozó városvezetésnek a vágtató infláció mellett komoly gondot okozott a kommunális szolgáltatások legalább minimális szintű fenntartása is. A köztisztasági vállalat végezte a szemétszállítást, a 138 Uo., 2535-2536. Részleteit közli: Források... I. m., 57. sz. (110-111.) 139 Fővárosi Közlöny, 1921. május 13. 819. 140 A három fővárosi szolgáltató vállalat hozzájárulása a községi háztartáshoz 1929-ben már 29,3 millió pengőre (25,3 millió aranykorona) rúgott, 1920 és 1929 között pedig összesen 94,7 millió pengőt (81,7 millió aranykorona) tett ki. Budapest története. I. m., V köt., 272.
